Jeszenszky Zsolt Pesti Srácok: „De én most nem a politikusokról beszélek, hanem a sleppről. Szándékosan nem a „szavazók” kifejezést használom, mert az ellenzéki szavazók körében is természetesen vannak épeszű, normális emberek. Lehet, hogy rosszul gondolnak valamit, bekajálták a szlogeneket, toposzokat... esetleg van valamilyen személyes sérelmük... megrögzött baloldaliak... vagy egyszerűen csak nem szeretik a Fideszt. Ezekkel az emberekkel még akár el is lehet beszélgetni, vitatkozgatni. Ellenben a keménymag, az aktivisták, a megmondóemberek minden eddiginél, primitívebbek. OK, az utóbbiak (mármint a megmondóemberek) egy speciális eset: ők ugyanazok, akik 4 (vagy sok esetben akár 8, 12) évvel ezelőtt is osztották az észt; és azóta sem lett belőle több nekik. De ők is egyre primitívebbek. És mondom, nem sírjuk vissza a 4, vagy 8 évvel ezelőtti szektásokat sem. (8 éve talán nem volt ennyire szektás a közegük, amikor Karácsony Gergely lett volna a miniszterelnök-jelölt, de 4 évvel ezelőtt, a hibbant Márki-Zay mögött már fanatikusan sorakoztak fel.) Akkor is elképesztően primitívek voltak az aktivisták, a közösségi médiában kommentelő droidok. De ezek a mostaniak tényleg minden korábbit felülmúlnak. Az „óellenzék” idejében a kormánnyal szimpatizálók posztjai alatt legalább még kb. 50-50 százalék volt a „takarodj a k••va anyádba, fidesznyalonc” típusú, és a nyomokban legalább valami értelmes gondolatot, érvet, kifogást, érdemi véleményt tartalmazó kommentek aránya. Mára az legjobb esetben is 9:1-re változott. Azaz: tízből ha egy kommentelő vitázik érdemben, ír bármi olyat, aminek értelme, relevanciája van... vagy legalább egyáltalán a posztra reagál. Az összes többi csak és kizárólag anyázik (vagy amit az én esetemben különös előszeretettel űznek ezek a kretén barmok: „apázik”), hisztériázik és fenyegetőzik.”