Dezse Balázs, Pesti Srácok: „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy férfi, aki önerőből mindig sikertelen volt. Csalódott önmagában, hisz szépnek, bátornak, erősnek hitte magát, de valószínűleg túlbecsülte képességeit. Sok kudarcos kísérlet után, amikor az ivóban egy mámoros pillanatában ráébredt saját jelentéktelenségére, feldühödött. Változást akart. Az ember bosszút forralt, hogy önimádatát valahogy, bárhogy beteljesíthesse. Először csak történeteket mesélt a többi hozzá hasonló bódultnak. Olyanokat, amelyekben az ő kamuigazsága mindig győzött, és a gyengék egyszer felálltak az erősek ellen. Egyre több hozzá hasonló, ráérős, nem túl sikeres és a valóságban önként nem boldoguló ember gyűlt köré, akik ezt szerették hallgatni, mert addig sem kellett semmi érdemlegeset csinálni és a változás illúzióját látták benne. Azt mondták: »Végre valaki érti, mi zajlik bennünk.« A férfi pedig mosolygott, és egyre többet mesélt.”