„A következő néppárti frakció a legnagyobb parlamenti csoport lehet, jócskán megelőzve a szocialistákat. Főleg ha Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Lengyelországban és Magyarországon is jó eredmények születnek.” A sokatmondó idézet Werner Langen német kereszténydemokrata politikustól származik, aki 2009-ben magyarázkodott így, miután a brit konzervatívok elhagyták az Európai Néppártot (EPP).
Az EPP fősodránál sokkal uniókritikusabbnak tartott brit kormánypárt nem sokkal később az általuk csak „eurorealistaként” emlegetett Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) képviselőcsoporthoz csatlakozott. A sors iróniája, hogy épp arról az európai parlamenti frakcióról beszélünk, amellyel a sajtó java jelenleg összefüggésbe hozza a potenciálisan szintén távozó Fideszt.
– A tagjelöltségük remek hír lenne a varsói kormány számára – mondta tegnap a Politicónak Ryszard Legutko, az ECR társelnöke és a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) politikusa, azt hangoztatva: a pártcsalád jelenleg az olasz Matteo Salvini Ligájával is egyeztetéseket folytat, de az Osztrák Szabadságpárt csatlakozását is bőven el tudja képzelni. „A politikai értékek és a pártprogram szempontjából sem zárkóznánk el” – ezt már egy másik ECR-tisztviselő mondta a Fidesz-ügyről a brüsszeli portálnak.

Fotó: Havran Zoltán
Amennyiben beigazolódnak a találgatások, és a magyar, olasz, illetve lengyel kormánypártok egy csoportba verődnek majd a következő Európai Parlamentben (EP), egy egyáltalán nem elhanyagolható súlyú frakció jöhet létre. A friss közvélemény-kutatások ugyanis továbbra is nagyon erősnek mutatják a 36 százalékos támogatottságot élvező Salviniéket, de a Fidesz–KDNP több mint 49 százalékos, illetve a PiS ugyancsak 36 százalékos eredményére sem lehetne panasz. Ez a forgatókönyv ugyanakkor épp a jelenlegi nagy pártoknak, a néppártnak és a szocialistáknak árthat.
A svéd liberális Expressen ezt úgy fogalmazta meg: „Amennyiben a Fidesz a Ligával és a PiS-sel szövetkezik, a nacionalista és jobboldali-populista erők kulcsfontosságú reformokat akadályozhatnak majd meg az EP-ben. Egy 28 tagot számláló unióban nem lehet kizárólag szélsőségesen liberálisokkal együttműködni”. A napilap szerzője arra is figyelmeztet: aligha van értelme nemzetek felettiségről beszélni, amennyiben az európai pártok bebetonozzák a fennálló törésvonalakat, ráadásul épp a földrajzi Kelet–Nyugat választóvonal mentén.