Tagállami játszmák uniós Kína-stratégia helyett

Egy nappal Hszi Csin-ping (Xi Jinping) Európába érkezése előtt ül össze ma az uniós tagállamok kormány-, illetve államfőinek tanácskozása, a brüsszeli csúcson pedig a távol-keleti óriás gazdasági erejének és politikai befolyásának növekedése által megkövetelt válaszlépések is napirendre kerülnek.

Rakomány Lianyungangban. Az EU elfordul a sárkánytól Fotó: Reuters

Abban már egyetértés van, hogy a nagy léptékkel terjeszkedő sárkány erejét minél gyorsabban korlátozni kell a kontinensen: erre bizonyíték az Európai Bizottság által múlt kedden közzétett, a blokk és Kína kapcsolatának javítása érdekében megfogalmazott javaslat, amely az elmúlt években megütött, legalábbis felebaráti hangoktól eltérően már „gazdasági versenytársként” utal Kínára annak a technológia ágazatában betöltött vezető szerepe miatt.

Az EU-tagállamok részéről bekövetkezett fordulat elsősorban arra vezethető vissza a Politico című brüsszeli portál szerint, hogy számos uniós tagállam – finoman szólva – csalódottnak érzi magát, amiért vezető vállalataikat kizárták az olyan, jelentős anyagi haszonnal járó beruházásokból, mint amilyen a távol-keleti ország mintegy 10 ezer kilométeres nagy sebességű vasúti hálózatának megépítése vagy éppen a 2008-as pekingi olimpia létesítményeinek felhúzása, miközben az EU őszinte lelkesedéssel nyitotta meg belső piacait a kínai befektetők előtt.

Európa így váratlanul és gyorsan elmozdult afelé, hogy korlátozza a vasutaktól a távközlésig terjedő gigantikus projektekhez való kínai hozzáférést. Sajtóinformációk szerint ezt erősíti, hogy a tagállamok – Berlin és Párizs nyomására – támogatásukról fogják biztosítani a törvénytervezetet, amellyel korlátozzák a kínai vállalatok hozzáférését az EU évi mintegy 2400 milliárd eurós közbeszerzési piacához.

Rakomány Lianyungangban. Az EU elfordul a sárkánytól
Fotó: Reuters

Matura Tamás, a Kína közép-európai befolyását vizsgáló ChinfluenCE nemzetközi projekt magyarországi felelőse ezzel kapcsolatban lapunknak elmondta: noha az elmúlt hónapokban azt láthattuk, hogy uniós szinten is megfogalmazódnak közös irányelvek, a tagállamok alapvetően külön-külön nagy lehetőséget látnak a Kínával való kétoldalú kapcsolatokban. Erre bizonyíték Olaszország, amely kilátásba helyezte, hogy a kínai elnök római vizitje alkalmával nem kötelező érvényű megállapodást kötnek az Egy övezet, egy út nevű kínai infrastrukturális projekthez kapcsolódóan – ez egyúttal azt jelenti, hogy a legfejlettebb országokat tömörítő G7-országcsoport tagjai közül Olaszország lenne az első, amely – a Nyugat nyomása ellenére – csatlakozna a kínai tervhez, magyarázta a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója.

A kutató szerint ez a hozzáállás jellemző, mióta az európai közösség felvette a kapcsolatot a távol-keleti óriással: miközben a nemzetközi fórumokon arról beszélnek, hogy egységes fellépésre van szükség, a tagállamok – főként a nagyobbak – kettős játékot játszanak. – Európai szinten kritizálják Kínát, ennek egyik megszokott színtere az Európai Parlament, tagállami szinten azonban mindenki azon ügyködik, hogy minél több pénzt teremtsen a Kínával fennálló viszonyból, fogalmazott Matura Tamás, aki szerint nem valószínű, hogy majd épp a mostani csúcson sikerül kialakítani az EU-nak egy egységes álláspontot.

A Kínával fennálló uniós diskurzus vezetésére egyébként a francia–német-tengely már régóta bejelentkezett: Angela Merkel német kancellár hónapok óta azért lobbizik, hogy az évente megrendezett Kína–EU-csúcs jövőre ne Brüsszelben, hanem Berlinben legyen.