Új korszak jöhet hazánk és Afrika kapcsolataiban

Március 26-án Orbán Viktor miniszterelnök Angolába utazik, a látogatást Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tegnap készítette elő az afrikai országban. A luandai nagykövet a Magyar Nemzetnek elmondta, számos piacon van tere a magyar vállalatoknak, a nemzetközi verseny ugyanakkor Angolában egyre élesebb.

Ez a luandai sétány akár a Földközi-tenger partján is lehetne Fotó: Reuters

A nagykövet szerint az angolai agrárium fejlesztése is gyorsan fejlődő piac, de a magyar tőkének az energetikában is van keresnivalója. Angola olajban gazdag ország, ugyanakkor energiafelhasználása egyoldalú, a nemzetgazdaság nagyban a kőolajtól függ.

Ennek veszélyét a saját bőrén érzi az ország. Angolában 2002-ben ért véget a közel harminc évig tartó polgárháború, ezt követően az ország gazdasága gyors fejlődésnek indult. A stabil, éveken át két számjegyű GDP-növekedést követő 2014-es kisebb olajválság megviselte az ország gazdaságát.

Válaszul Angola előremenekül: gazdaságának több ágazatát, mint a mezőgazdaságot, a kereskedelemhez szükséges infrastruktúrát fejleszti, energiafüggőségét pedig mindenekelőtt megújuló forrásokkal biztosítaná.

– Bár a jövőben további fejlesztéseket ígérnek a fosszilis energiatermelés terén, és további huszonnégy olajmezőt nyit meg a kormány, a víz- és gázenergia kitermelésében is megjelenhetnek magyar cégek – folytatta Maris.

A vízenergia hasznosításában transzformátorokra, a gázerőművekhez pedig turbinákra van szükségük.

Magyarország persze nincs egyedül az angolai piacon. Számos nagyhatalom, mindenekelőtt az afrikai ország fejlődését hitelező Kína van a riválisok között, de a gazdasági reformok az Egyesült Államok, Németország, Brazília, Nagy-Britannia, a volt gyarmattartó Portugália, valamint Franciaország, Spanyolország, Belgium és Iz­rael érdeklődését is felkeltette.

Magyarországnak azonban előnye, hogy az elmúlt években gyorsan fejlődtek a politikai kapcsolatok. A 2017-es választásokon újrázott az egykori felszabadítási mozgalom pártja, az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA), amely számos külpolitikai kérdésben a magyar kormány álláspontjához hasonló nézeteket vall.

– Mindenekelőtt ilyen az illegális bevándorlás – mondja a luan­dai nagykövet. Angola ugyanis migrációs célország, a szomszédos Kongói Demokratikus Köztársaságból érkeznek a legtöbben.

Tavaly a kormány megelégelte az egyebek mellett ebolajárvánnyal fenyegető humanitárius válságot, és 500 ezer illegális bevándorlót utasított ki az országból – folytatta Maris. De az angolai kormány keményen fellép az illegális egyházakkal, a külföldi finanszírozású be nem jegyzett oktatási intézményekkel szemben is.

A diplomata szerint Angola az Afrikai Unió­ban hasonló politikát folytat, mint az Európai Unióban a magyar kormány. – A liberális, baloldali dél-afrikai kormánnyal szemben egyre határozottabban foglal állást, s gazdasági képessége és katonai potenciálja révén nagyobb beleszólást akar az Afrikai Unió és a kontinens ügyeibe – mondta Maris Zsolt.

Elfeledett kontinens

Míg a Magyar Népköztársaság élénk diplomáciát folytatott Fekete-Afrikában, a rendszerváltás után Budapest gyakorlatilag megszakította kapcsolatait a térséggel. Az új külpolitikai stratégia az euro­atlanti integrációt, a jószomszédi viszonyt és a határon túl élő magyarság iránti felelősséget jelölte meg a magyar diplomácia legfontosabb feladataként.

– Afrikának egyszerűen már nem jutott hely ebben a rangsorban – nyilatkozta lapunknak Tarrósy István Afrika-kutató. A Pécsi Tudományegyetem Afrika-központjának igazgatója szerint a magyar politika 2011-ben kezdett igazán komolyan foglalkozni a változó világ követelményeivel, egy akkor elfogadott fehér könyvben került elő a globális nyitás gondolata.

– Ahogy egyre sürgetőbbé váltak az olyan globális kihívások, mint a migráció vagy a klímaváltozás, a szubszaharai térség ismét felkerült a térképre – folytatta Tarrósy, hozzátéve, hogy Fekete-Afrika a gazdasági fellendülése elsősorban piacai miatt érdekes. Magyarország azonban hátrányból indult, hiszen gyakorlatilag a nulláról kellett építkeznie.

– Itt volt az ideje, hogy a politika meghallja azt, amit a kutatói szféra régóta mond – folytatta, a miniszterelnöki látogatás ugyanis várhatóan sokat lendít majd a kapcsolatépítésen. Afrikában különösen fontos, hogy egy ügy a legfelsőbb szintről kapjon támogatást – tette hozzá Tarrósy István.