Új korszak jöhet hazánk és Afrika kapcsolataiban

Március 26-án Orbán Viktor miniszterelnök Angolába utazik, a látogatást Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tegnap készítette elő az afrikai országban. A luandai nagykövet a Magyar Nemzetnek elmondta, számos piacon van tere a magyar vállalatoknak, a nemzetközi verseny ugyanakkor Angolában egyre élesebb.

Ez a luandai sétány akár a Földközi-tenger partján is lehetne Fotó: Reuters

Több évtizedes elmaradását pótolja a magyar diplomácia, miután a rendszerváltás óta először miniszterelnöki delegáció látogat el Fekete-Afrikába. Orbán Viktor március 26-án Angolába utazik, legutóbb 34 évvel ezelőtt a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának vezetője, Losonczi Pál kereste fel a szubszaharai térséget.

A magyar miniszterelnök útja a külgazdasági érdekekre helyezi a hangsúlyt: a kormányzati tervek szerint ugyanis a jövőben a hazai vállalatok afrikai terjeszkedését fogják támogatni.

Ez a luandai sétány akár a Földközi-tenger partján is lehetne
Fotó: Reuters

– Afrika a jövő kontinense – nyilatkozta tegnap Angolában Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter. Hozzátette: Magyarország kormánya is azért kezdte el a déli nyitás politikáját, hogy minél több vállalatot tudjon gazdasági sikerhez segíteni az afrikai gazdasági térségben.

Szijjártó a távirati irodának elmondta, az Eximbank negyvenmillió eurós alapot hozott létre azért, hogy támogatást nyújtson a magyar vállalatok angolai gyártó- és kutatás-fejlesztési kapacitásainak kiépítésére. Emellett a pénzintézet 135 millió eurós hitelkerettel is segíti a két ország vállalatai közötti kereskedelem előmozdítását.

Felmerül persze a kérdés, hogy miért épp az évtizedeken át tartó, véres polgárháborújáról elhíresült afrikai államot keresi fel elsőként a térségben a kormányfő. Maris Zsolt luandai nagykövet lapunknak elmondta: Angola az elmúlt évtizedekben a térség egyik hatalmi pólusává nőtte ki magát, ráadásul mind politikai, mind gazdasági szempontból jól illeszkedik a magyar érdekekhez.

– Kevés ilyen jó adottságú ország van még Afrikában is – kezdte Maris Zsolt. A diplomata szerint Angola gazdasága kiváló terep lehet a magyar befektetéseknek. Mindenekelőtt ilyen terület a közlekedési infrastruktúra.

Az afrikai ország harmincmillió fős lakosságának kétharmada lakik a fővárosban, illetve a tengerpart mentén, a belső régiók fejlesztése, összeköttetése a sűrűn lakott térségekkel sürgető feladat. A magyar iparnak pedig a nagykövet szerint itt is van keresnivalója. – A vasúthálózat fejlesztéséhez például hozzávetőleg kétezer vagonra van szükség Angolában, egy ilyen jármű ára pedig 200 ezer euró – érzékeltette az üzlet mértékét Maris Zsolt.

A nagykövet szerint az angolai agrárium fejlesztése is gyorsan fejlődő piac, de a magyar tőkének az energetikában is van keresnivalója. Angola olajban gazdag ország, ugyanakkor energiafelhasználása egyoldalú, a nemzetgazdaság nagyban a kőolajtól függ.

Ennek veszélyét a saját bőrén érzi az ország. Angolában 2002-ben ért véget a közel harminc évig tartó polgárháború, ezt követően az ország gazdasága gyors fejlődésnek indult. A stabil, éveken át két számjegyű GDP-növekedést követő 2014-es kisebb olajválság megviselte az ország gazdaságát.

Válaszul Angola előremenekül: gazdaságának több ágazatát, mint a mezőgazdaságot, a kereskedelemhez szükséges infrastruktúrát fejleszti, energiafüggőségét pedig mindenekelőtt megújuló forrásokkal biztosítaná.

– Bár a jövőben további fejlesztéseket ígérnek a fosszilis energiatermelés terén, és további huszonnégy olajmezőt nyit meg a kormány, a víz- és gázenergia kitermelésében is megjelenhetnek magyar cégek – folytatta Maris.

A vízenergia hasznosításában transzformátorokra, a gázerőművekhez pedig turbinákra van szükségük.

Magyarország persze nincs egyedül az angolai piacon. Számos nagyhatalom, mindenekelőtt az afrikai ország fejlődését hitelező Kína van a riválisok között, de a gazdasági reformok az Egyesült Államok, Németország, Brazília, Nagy-Britannia, a volt gyarmattartó Portugália, valamint Franciaország, Spanyolország, Belgium és Iz­rael érdeklődését is felkeltette.

Magyarországnak azonban előnye, hogy az elmúlt években gyorsan fejlődtek a politikai kapcsolatok. A 2017-es választásokon újrázott az egykori felszabadítási mozgalom pártja, az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA), amely számos külpolitikai kérdésben a magyar kormány álláspontjához hasonló nézeteket vall.

– Mindenekelőtt ilyen az illegális bevándorlás – mondja a luan­dai nagykövet. Angola ugyanis migrációs célország, a szomszédos Kongói Demokratikus Köztársaságból érkeznek a legtöbben.

Tavaly a kormány megelégelte az egyebek mellett ebolajárvánnyal fenyegető humanitárius válságot, és 500 ezer illegális bevándorlót utasított ki az országból – folytatta Maris. De az angolai kormány keményen fellép az illegális egyházakkal, a külföldi finanszírozású be nem jegyzett oktatási intézményekkel szemben is.

A diplomata szerint Angola az Afrikai Unió­ban hasonló politikát folytat, mint az Európai Unióban a magyar kormány. – A liberális, baloldali dél-afrikai kormánnyal szemben egyre határozottabban foglal állást, s gazdasági képessége és katonai potenciálja révén nagyobb beleszólást akar az Afrikai Unió és a kontinens ügyeibe – mondta Maris Zsolt.

Elfeledett kontinens

Míg a Magyar Népköztársaság élénk diplomáciát folytatott Fekete-Afrikában, a rendszerváltás után Budapest gyakorlatilag megszakította kapcsolatait a térséggel. Az új külpolitikai stratégia az euro­atlanti integrációt, a jószomszédi viszonyt és a határon túl élő magyarság iránti felelősséget jelölte meg a magyar diplomácia legfontosabb feladataként.

– Afrikának egyszerűen már nem jutott hely ebben a rangsorban – nyilatkozta lapunknak Tarrósy István Afrika-kutató. A Pécsi Tudományegyetem Afrika-központjának igazgatója szerint a magyar politika 2011-ben kezdett igazán komolyan foglalkozni a változó világ követelményeivel, egy akkor elfogadott fehér könyvben került elő a globális nyitás gondolata.

– Ahogy egyre sürgetőbbé váltak az olyan globális kihívások, mint a migráció vagy a klímaváltozás, a szubszaharai térség ismét felkerült a térképre – folytatta Tarrósy, hozzátéve, hogy Fekete-Afrika a gazdasági fellendülése elsősorban piacai miatt érdekes. Magyarország azonban hátrányból indult, hiszen gyakorlatilag a nulláról kellett építkeznie.

– Itt volt az ideje, hogy a politika meghallja azt, amit a kutatói szféra régóta mond – folytatta, a miniszterelnöki látogatás ugyanis várhatóan sokat lendít majd a kapcsolatépítésen. Afrikában különösen fontos, hogy egy ügy a legfelsőbb szintről kapjon támogatást – tette hozzá Tarrósy István.