Arra is kitérnek, hogy az amerikai pótvámok, bár Kínát célozzák, de számos más piaci résztvevőnek is károkat okoznak, ráadásul az Egyesült Államok számára sem előnyösek. Rámutatnak: a büntetővámok miatt jelentősen emelkedtek az amerikai cégek gyártási költségei. „Számos amerikai gyártó támaszkodik kínai nyersanyagokra és közbenső termékekre. Mivel rövidtávon nehéz lenne megfelelő új beszállítókat találniuk, ezeknek a gyártóknak viselniük kell a pótvámok miatt emelkedő költségeket.”
A dokumentumkötet emellett zömében amerikai hivatalos statisztikák és felmérések adatait bemutatva vezeti le, hogy mekkora anyagi kárt okoznak a pótvámok az Egyesült Államok számára. Egy Trade Partnership nevű amerikai agytröszt februárban közzétett felmérésére hivatkozva például rámutatnak: amennyiben Washington minden kínai importcikkre bevezeti a 25 százalékos pótvámot – melynek előkészítésével Donald Trump május 10-én megbízta Robert Lighthizer kereskedelmi főképviselőt, – úgy az Egyesült Államok GDP-je 1,01 százalékot csökkenhet, 2,16 millió amerikai veszítheti el a munkáját, és az amerikai háztartásoknak évi 2294 dollár (közel 667 ezer forint) többletkiadással kell számolniuk.
A fehér könyv továbbá hosszú kifejtést tartalmaz arról, hogy hány alkalommal vonta vissza korábban tett ígéreteit az Egyesült Államok a két ország közti kereskedelmi tárgyalások során. Úgy fogalmaznak: „az egyeztetések nem voltak mentesek a visszalépésektől, melyek minden alkalommal abból következtek, hogy az amerikai fél visszavont korábban elfogadott pontokat, illetve kihátrált előzőleg tett ígéreteiből.”
A kétoldalú kereskedelmi tárgyalások azt követően torpantak meg, hogy az amerikai fél szerint Peking visszalépett a kidolgozás alatt álló megállapodásban korábban közös megegyezés alapján rögzített egyes pontokban. A kínai kereskedelmi miniszterhelyettes, aki korábban személyesen is részt vett a kereskedelmi tárgyalásokon, ezzel a váddal kapcsolatban elmondta: „semmiről nem állapodtunk meg addig, amíg mindenről meg nem állapodtunk.”
