Párizs kezében a volt ETA-vezér

Néhány óráig élvezhette a szabadságot az ETA (Baszkföld és Szabadság) terrorszervezet egykori vezetője, akit a szabadlábra helyezés után röviddel újra letartóztattak a francia hatóságok szerdán.

A gerillát támogató falragasz Ternera szülővárosában Fotó: Reuters

Néhány óráig élvezhette a szabadságot az ETA (Baszkföld és Szabadság) terrorszervezet egykori vezetője, akit a szabadlábra helyezés után röviddel újra letartóztattak a francia hatóságok szerdán.

A baszk terrorszervezet korábbi feje, Josu Urrutikoetxea a hírek szerint rákbetegségben szenved, ezért rendelte el a francia igazságszolgáltatás a szabadlábra helyezését.

A gerillát támogató falragasz Ternera szülővárosában
Fotó: Reuters

A Josu Ternera néven ismert férfit azonban újra letartóztatták, mivel Spanyolország a kiadatását kérte. Ternera 1977 és 1992 között vezette az ETA-t, és Franciaországban és Spanyolországban is ült már. A 68 éves szakadárt – 16 év bujkálást követően – májusban tartóztatták le újra a fran­ciák. Ternera sorsáról most a fellebbviteli bíróság dönt: vagy szabadlábon, de rendőri felügyelet alatt él majd Párizsban, vagy a spanyol kiadatási kérelem elbírálásáig a börtönben kell maradnia.

A francia hatóságoknak hosszú ideje fejtörést okoznak a baszk szeparatisták: az 1959-ben alapított Baszkföld és Szabadság mozgalom eredetileg az akkor Spanyolországot vezető jobboldali Franco-vezetés elnyomása ellen küzdött.

A kormányzattal elégedetlen fia­tal aktivisták egy független, szocia­lista baszk állam létrehozását tűzték ki célul, és az első évtizedben törekvésük megértésre talált a franciáknál. A spanyol tábornok hatalmát ellenző Párizs engedte, hogy a spanyol–francia határon élő nép aktivistái náluk tarthassák gyűléseiket és onnan irányítsák a szervezetet is.

A baszk nacio­nalizmus egyébként a XX. század elején még a jobboldali, tradicio­nális és keresztény ideológiához kötődött. A század közepén azonban a nacionalista fiatalok – többek között azért, hogy szembehelyezkedjenek a Franco-rezsimmel – a baloldali ideo­lógiára tértek át, sőt, 1965-ben eszmerendszerükként a marxizmus–leninizmust határozták meg.

Hason­lóan ahhoz, ahogy Dél-Amerikában, az ETA esetében is a nacionalizmus a baloldalisághoz kötődik, illetve megjelenik az oroszokkal való szimpatizálás.

Amikor 1968-ban megkezdődött a baszk terrorhullám, az ETA-nak megszűnt a francia hátországa is.

A robbantások a Franco-rendszer megszűnése után is folytatódtak, így hamarosan az Európai Unióban és az Egyesült Államokban is terrorszervezetté nyilvánították. 1968 óta az ETA vonható felelősségre több mint nyolcszáz gyilkosságért és több ezer sérülésért. A szervezetnek több mint négyszáz tagja van börtönben Spanyolországban, Franciaországban és egyéb országokban is.

A spanyol rendőrség, a legfelsőbb bíróság, a madridi vezetés és persze az uniós nyomás hatására az évtizedek alatt elvált a mérsékelt szárny a terrorszervezetről, és a politikai életbe belépő szeparatisták inkább már csak nagyobb autonómiát követelnek, mintsem teljes függetlenséget.

Tavaly egyébként az ETA véglegesen letette a fegyvert. A függetlenedés kérdését ugyanakkor újranyithatja a katalán szeparatisták ügye, amennyiben a barcelonai vezetőknek sikerül eredményeket elérniük Madridnál.