A tegnap jövője élhetetlen városokban

Nem csak izgalmas elképzelés, de jó üzlet is felépíteni egy várost, ahol a lakók a legújabb trendnek megfelelően újrahasznosítják a hulladékot, közösségi közlekedést használnak, a lakások alapfelszereltségéhez tartozik a számítógép és az online világ számos szolgáltatása, az épületek pedig lesik a lakók kívánságait. Az egyetlen probléma mindezzel az, hogy nem működik.

Viszont így is jobban áll a projekt, mint az Egyesült Arab Emírségek fővárosán kívül épülő Maszdarban. A negyvenezres városnak tervezett gigaprojekt hamar talált támogatókat, mögé állt a Természetvédelmi Vilaágalap, a Greenpeace és az amerikai kormány is. Itt található a Nemzetközi Megújulóenergia-ügynökség központja, de sok minden függ attól, hogy ide költözik-e a Siemens. A városban a tervek szerint nem engedélyeznék a személyautókat, hanem az abu-dzabi metróhálózathoz csatlakozó rendszer segítségével lehetne közlekedni. Abu-Dzabinak ma sincs metrója, bár a tervek készen állnak, s időnként elhalasztják a várható befejezési dátumot.

A sivatagban épült jövőváros egyik problémája emellett a felszerelt napkollektorokra folyamatosan rárakódó homok, amelynek letisztítása, valamint a napkollektorok állandó karbantartása nehéz és nem is olcsó feladat. Ahogy Szongdo, úgy Maszdar számára is feloldhatatlan probléma, hogy amíg nincs társadalmi nyomás, addig a cégek se fognak tolongani az új és környezetvédő város drága lakásaiért, ahová még a saját autójukkal se tudnak behajtani. Ráadásul Abu-Dzabi mindössze 17 kilométerre van Maszdartól, s az is nyilvánvaló, hogy az emírségek gazdagságát épp az olaj eladása biztosítja; ennél viszont kevés környezetszennyezőbb iparág létezik.