India miniszterelnöke büszkén üzent, dicsérve honfitársait a nagy kísérlet sikeres végrehajtásáért, amely a jövőben újabb fiatalokat fordíthat a kutatás felé. Bár épp a napokban emlékezett meg a világ az amerikaiak holdra szállásának 50. évfordulójáról, az űrkutatás, mint nemes és kevésbé agresszív versengés, soha nem ment ki a divatból. India űrbéli ambíciói egyidősek a függetlenséggel, azaz 1949 óta dolgozik azon, hogy eljuthasson saját erejéből az űrbe, a Holdra, valamely nagy és fontos mérföldkőnél letegye a névjegyét. India zászlajában helyet kapott a szövőszék kereke, amely akkoriban a kézimunkát jelképezte, amely elhozza a függetlenséget és az erős és hatalmas ország sikerét. Az első indiai holdmisszió a Csandrajan–1 névre hallgatott, az az űreszköz „taposta ki” 2008-ban az ösvényt a mostani utódnak.
A nagy eseményre reagálva a kínai külügyi szóvivő, Hua Csung-jing (Hua Chungying) üdvözölte a sikeres indiai kísérletet, s jelezte, hazája örömmel együttműködik hatalmas riválisával a holdkutatásban, amelyet az emberiség közös missziójának nevezett. A kínai holdmissziók vezetője, Vu Vej-zsen (Wu Weiren) egyúttal leszögezte: attól függetlenül, hogy Kínának magának is vannak ambíciói a Holdon, ez nem jelent versenyt, hanem közös cél a siker. A szép szavak ellenére nyilvánvaló, hogy az űrkutatás sokkal több egy pokoli drágán elért ideiglenes sikernél. Ahogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió is az űrben mutatta meg a világnak, ki képes eljuttatni az első embert a Földön túlra, majd a Holdra, úgy mára a kétpólusú világrend elmúltával a többi ország is nagy terveket szövöget. India és Kína nem csupán egymás riválisai, de máig nem tudták rendezni határviszályukat, ráadásul mindkét gigászi országnak van atomfegyvere és nagyon kiterjedt űrprogramja.

Fotó: Reuters
Mivel a civil szféra egyre látványosabban részt vesz az egykor még kizárólag állami-katonai kézben levő űrkutatásban, Kína rendkívül lendületesen halad előre. Nem kíván megállni a Holdnál, hanem folytatná a programját, amíg embert nem tud küldeni a Marsra. Mao Ce-tung (Mao Zedong) kínai pártfőtitkár 1950-ben jelentette ki, hogy nekik is műholdat kell pályára állítaniuk, ami meg is történt 1970-ben a Vörös Hajnal nevű eszközzel, emlékeztetve a kulturális forradalomra. Kína 2003-ban küldött először embert az űrbe, amely hiába késett 42 évet Jurij Gagarinhoz képest, az ország saját tempóját tekintve megsüvegelendő teljesítmény. Ráadásul Kína nem állt meg. Azóta hatszor jutott ki kínai emberes misszió az űrbe, és két űrlabor állt Föld körüli pályára, egyik épp a napokban fejezte be égi pályafutását és égett el a légkörbe visszatérve, irányított megsemmisítése során.