A lengyel háborús menekülteket segítő magyarokról emlékezett meg határozatban a szejm

Határozatban emlékezett meg a lengyel menekülteket segítő magyarokról a lengyel parlament alsóháza pénteken, a második világháború kitörésének 80. évfordulója alkalmából, kiemelve, hogy 1939 szeptemberétől több mint százezer lengyel menekült talált menedékre Magyarországon.

A 460 fős szejmben a 387 jelenlévő honatya közül 383-an szavaztak a javaslat mellett, négyen adtak le ellenszavazatot. A lengyelországi Waclaw Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet tanácsának elnöke, a kormányzó Jog és Igazságosság alsóházi képviselője, Piotr Babinetz által benyújtott dokumentumban a szejm háláját fejezi ki „a magyarok által a német-szovjet agressziónak és megszállásnak a lengyel nemzet számára tragikus időszakában nyújtott segítségért”.

A határozatban rámutatnak: 1939-ben „Adolf Hitler javaslatai ellenére a Magyar Királyság nem vett részt Lengyelország megtámadásában”. Idézik Teleki Pál miniszterelnök Adolf Hitlernek írt táviratát: „Inkább felrobbantom a vasútvonalakat, mintsem részt vegyek a Lengyelország elleni hadműveletben. Magyarország részéről nemzeti becsület kérdése elkerülni mindenfajta Lengyelország elleni katonai hadműveletet.”

A lengyel nemzet „soha nem felejti el, hogy Magyarországon Horthy Miklós kormányzása idején biztonságos menedékre talált több mint százezer civil és katonai menekült, köztük sok gyermek” – áll a dokumentumban.

A képviselők megköszönték, hogy a háború idején Magyarországon szabadon működhettek a lengyel diplomáciai képviseletek, a Lengyel Intézet, lengyel iskolák és szervezetek, köszönetet mondtak a Lengyelországból kivitt kulturális emlékek biztosításában nyújtott segítségért is.

A szejm emlékezetben tartja, hogy „a magyar testvérek” nyitottak voltak azon budapesti katonai és civil intézmények tevékenységére is, amelyekben „mások mellett a lengyel-magyar együttműködés patrónusa, Waclaw Felczak futárparancsnok szolgálta hazáját, ami lehetővé tette az emigráns lengyel kormány és Lengyelország közötti kapcsolat fenntartását” – írják.

Felidézik azon magyar katonák emlékét is, akik az 1943-44-es úgynevezett volhíniai mészárlás idején mentették a lengyeleket, valamint azokét, akik elutasították a németek elleni 1944-es varsói felkelés leverésében való részvételt, „sőt támogatást nyújtottak a felkelőknek”.

A Magyar Királyságnak a lengyelek iránti magatartása 1939-ben, valamint a lengyeleknek a magyarok iránti 1956-os magatartása „a két nagy közép-európai nemzet (...) baráti együttműködésének erős és állandó alapját” képezi – szögezik le.

Varsóban vasárnap tartanak nemzetközi megemlékezést a második világháború kitörésének 80. évfordulója alkalmából. A náci Németország 1939. szeptember 1-jére virradó éjjel támadta meg Lengyelországot.