Egy 3,8 millió évvel ezelőtt élt emberelőd csaknem teljes koponyáját tárták fel Etiópiában

A szakemberek által MRD-nek elnevezett fosszília az Australopithecus anamensis fajhoz tartozik, amely nagyjából 4,2 millió évvel ezelőtt jelent meg.

Erről a fajról úgy vélik a kutatók, hogy közvetlen őse az Australopithecus afarensisnek, az emberelődök egyik leghosszabb ideig létező és legjobban ismert fajának, amelynek leghíresebb képviselője a Lucy névre keresztelt felnőtt nőstény egyed. A 3,2 millió évvel ezelőtt élő Lucy részleges csontvázát 1974-ben tárták fel nagyjából 56 kilométerre az etiópiai Afar régió azon területétől, ahol az MRD koponyát találták 2016-ban.

„Ilyen felfedezés egyszer történik az ember életében” – mondta Yohannes Haile-Selassie, a Clevelandi Természettudományi Múzeum paleoantropológusa, aki a Nature című tudományos lapban közölt tanulmány egyik vezető szerzője. A szakember elmondta, hogy a 3 millió évnél korábbi emberelőd-fosszíliák közül ez az eddig feltárt legteljesebb koponya.

Az Australopithecus anamensis esetében eddig csupán állkapocs-töredékeket és fogakat tártak fel, ami megnehezítette a faj alapos megismerését. A csaknem teljes koponya azonban kulcsfontosságú információkkal szolgál a faj étrendjéről, agyának méretéről és arcbéli sajátosságairól.

„A koponya anatómiai sajátosságai segítenek meghatározni a faj jellegzetességeit, aminek eredményeként megismerjük a fajok közötti evolúciós kapcsolatokat” – jegyezte meg Stephanie Melillo, a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet munkatársa.

A 20 centiméter hosszú és 11,5 centiméter széles koponya feltehetőleg egy felnőtt hímtől származik. Korábbi kutatások eredményei azt sugallták, hogy az Australopithecus anamensis nagyjából 1,5 méter magas lehetett. A szakemberek azonban nem bocsátkoztak becslésekbe a koponya tulajdonosának magasságát illetően.

„A koponya alapján egy primitív arcot kell elképzelni” – mondta Haile-Selassie.

Az Australopithecus anamensis két lábon járt, de valószínűleg fára is mászott. Masszív felépítésű, hosszúkás arca volt, előreugró állkapoccsal, és a fején csontos „taréj” húzódott, ami erős állkapocsizomról árulkodik. A koponya gazdája a jelek szerint egy folyótorkolathoz közeli száraz bozótosban élt.