Nem rekeszthetik ki az AfD híveit

Keresztényként nem érthet egyet a bevándorlásellenes Alternatíva Németországért politikusainak egyes kijelentéseivel, de le kell végre folytatni a valódi társadalmi vitákat, miután nagyon szkeptikussá váltak a németek a migrációs kérdésben – erről beszélt a Magyar Nemzetnek Carsten Rentzing. A nemrég nyilvánosságra került, majd szélsőségesnek nevezett diákkori nézetei miatt lemondásra kényszerült szász evangélikus püspök a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem vendége volt a minap. A koronavírus miatt áthelyezett rendezvény után kérdeztük.

„A konzervatív ember nem menekül akármilyen eszmébe” Fotó: Europress/AFP

„A konzervatív ember nem menekül akármilyen eszmébe”
Fotó: Europress/AFP

Rentzing az őt szélsőjobboldalinak bélyegző bírálókkal ellentétben konzervatív lutheránusként határozza meg magát. Megkérdeztük: mit jelent neki ez a jelző? – A konzervatív ember arról ismerszik meg, hogy a valóság érzékeléséből indul ki, nem menekül akármilyen eszmébe vagy utópiába, nem hagyja magát idegen képek által befolyásolni, hanem a valóságot, az élet konkrét kérdéseit szemléli. Ehhez egy hozzáállás is tartozik, amely szerint mindabban, ami idáig kiállta az idők próbáját, bölcsesség rejtőzik, tehát ha valaki változtatni szeretne, előbb ki kell mutatnia, hogy az újdonság egyúttal jobbá is tesz – magyarázza a lutheránus teológusként is ismert püspök, hozzáfűzve: nem fordíthatunk hátat mindannak, amit elődeink helyesnek tartottak.

A német evangélikus egyház a keleti tartományokban a kommunizmus idején, az egykori NDK-ban is fontos szerepet játszott az emberek identitásának alakításában. Ma azonban a lutheránus hit egyik központjának számító Szászországban – amely a drezdai Frauenkirchének vagy a lipcsei Tamás-templomnak is otthon ad – sem több 15-20 százaléknál a hívek aránya.

– Azt vallom, az egyházaknak továbbra is megmaradt a feladatuk, hogy irányt mutassanak az emberek számára. Fontos szerepet játszanak a nézeteltérések, politikai véleménykülönbségek révén megosztott társadalom összetartásában – véli Rentzing püspök, hozzátéve, „az alacsonyabb fokú szervezettség dacára azt tapasztaljuk érdekes módon, hogy az emberek körös-körül nagy várakozással viseltetnek a munkánkkal kapcsolatban. Mi, hívő emberek valami olyasmit jelenítünk meg a szemükben, ami túlmutat a szokványos élet kere­tein. Mindenki táplál például azzal kapcsolatos félelmeket, mi következik a halál után, mit jelenthet egy betegség – és most nem csak a koronavírusra gondolok. Válaszokat vár ezekre a kérdésekre, mi pedig hirdetjük az evangéliumot, és ezek a félelmek a templomban meghallgatásra találnak.”