A járvány csendes áldozatai: az üldözött keresztények

A koronavírus-járvány különösen kegyetlenül nehezedett a keresztény közösségekre, sok helyen nem csak a betegség miatt kellett az életükért küzdeniük. A keresztények közül sokan elvesztették a munkájukat, még ott is, ahol a legalantasabb munkát kell végezniük, de sok helyen a segélycsomagokból sem részesültek – írja a V4NA Hírügynökség.

Karacsi, 2016. november 2. Fiúk imádkoznak egy sír mellett a pakisztáni Karacsi város egyik temetõjében 2016. november 2-án. (MTI/EPA/Sahzaib Akber) Fotó: SAHZAIB AKBER

A keresztény közösségek üldöztetése a járványhelyzettel sem állt meg, sőt a helyzet egyes országokban rosszabb, mint valaha, és a keresztényeknek az életben maradásukért kell küzdeniük. A koronavírus mindenkit megviselt és rányomta bélyegét az emberek életvitelére, akik ezért leginkább a kormányuk támogatására számíthattak. Az Open Doors üldöztetett keresztényeket támogató szervezet beszámolója szerint azonban „vannak kisebb keresztény közösségek, akiket egyszerűen kihagytak a hivatalos elosztásból, azért, mert keresztények”.

Ez történt Pakisztánban is, amely a statisztikák szerint ötödik helyen áll a keresztényeket leginkább diszkrimináló országok listáján. Az ország lakosságának 96 százaléka muszlim, ezért a két százalékot alig kitevő keresztények komoly üldöztetéssel élnek együtt. Jeff King, az International Christian Concern elnöke a Rome Reportsnak arról is beszámolt, hogy az országban eleve komoly diszkrimináció, hogy például csatornatisztítói állást csak keresztény tölthet be. Elmondta, hogy sokan így is éhbérért dolgoznak, és a járvány beálltával tömeges éhezés kezdődött a keresztény közösségekben, mert már az alantasabb munkákat sem tudták végezni. Ráadásul mivel a járvány országszerte éhínséget szült, a kormány élelmiszer-segélycsomagokat osztott szét, amelyből a keresztények nem részesültek. Ezek a közösségek csak a segélyszervezetek munkája miatt élnek túl – tájékoztatott a V4NA Hírügynökség.

Hasonló kétségbeejtő jelentések érkeztek Vietnamból, ahol a kormány szintén megtagadta az élelmiszersegélyt a keresztényektől. Összesen 107 egyéntől tagadták meg a támogatást a hitük miatt, a beszámolók szerint azért, mert „keresztények, és majd az Istenük gondjukat viseli”. Az indokláshoz az is hozzátartozik, hogy a kormánynak nem felelőssége a keresztény családok ellátása. A beszámolóból az is kiderült, hogy az országban nyilvántartják a keresztényeket, és őket a segélycsomaglistáról tudatosan kihagyták.

Bár Indiában nem tagadják meg az élelmiszert a keresztényektől, a közösségek tagjait a lista végére hagyják, ezért nem mindig jut elegendő támogatás a számukra. Az országban sokan napszámosként dolgoznak, ezért egy nap kiesés is komoly veszteségeket jelent, a járvánnyal azonban számtalan munkavállaló vesztette el keresetét. Bár a kormány biztosít némi támogatást, a beszámolók szerint ez egyáltalán nem elég és nem jut belőle minden polgárnak, ráadásul sok esetben a keresztényeket szándékosan kihagyják az osztásból. Indiában egyébként a keresztények többségében a Dalit kasztba tartoznak, ami azt jelenti, hogy többnyire gettókban, nagyon szegény körülmények között élnek, ahol lehetetlen a járványügyi távolságtartás.

Ennél is rosszabb a helyzet Kolumbiában, ahol az ország vidéki területein a helyi nemzetiségi vezetők a keresztényeket tartják felelősnek a koronavírus-járványért, és egyenesen börtönbe küldték őket. A sámánista tanokat valló helyi csoportok úgy vélik, hogy ha valaki elárulja a vallását és kereszténnyé lesz, az betegségeket és csapásokat hoz a közösségre. Ezek a törzsek úgy tartják, hogy a keresztények kizárása a társadalomból megoldja a problémát.

Mindennek ellenére az üldözött keresztények emelt fővel küzdenek ezekben az országokban és próbálnak segíteni a járvány túlélésében. Jemenben a háború eleve súlyos csapást mért az ország gazdaságára, és a koronavírus-járvány már csak tetőzi a bajokat. Itt a keresztények hittel és reménnyel beszélnek a jövőről és próbálják átsegíteni egymást a nehézségeken. Srí Lankán ráadásul a keresztények aktívan részt vettek a külföldről kapott segélycsomagjaik szétosztásában a szomszédaik között, szinte elfelejtve az őket és családjaikat ért folyamatos támadásokat. „Az egyház támogathatta volna csak a saját hívőit. Nem kellett volna segítenie nekünk, de mégis megtették”, mondta az Open Doorsnak egy Srí Lanka-i férfi, aki korábban részt vett a keresztények elleni támadásban.