„Néhány nap alatt John Wayne kitaszított lett. Orange megye választott demokratái átnevezték a dél-Los Angeles-i lakónegyedben lévő Santa Ana-i repülőteret. Az USC (dél-kaliforniai híres egyetem, mely jól ismert filmes osztályáról, ahol Georges Lucas is tanult) hallgatóinak szövetsége pedig megakadályozott egy kiállítást, amelyet a vitathatatlan westerncsillagnak, az iskola egykori ösztöndíjasának szenteltek volna” – írta François Margolin francia rendező és producer. Előkotortak ugyanis egy 1971-es Playboy-interjút, amit homofóbnak nyilvánítottak.
John Wayne-t sohasem kedvelte a baloldal. Feltétel nélkül támogatta Amerika vietnami beavatkozását és a lőfegyverek használatát, támogatója volt a Republikánus Pártnak, jobboldali volt, kinyilvánítottan antikommunista, és kevéssé foglalkozott korának hippi ideológiájával. Enyhén szólva nem rajongott 1968-ért sem. Inkább a férfias hagyományokat részesítette előnyben – amelyet ma „macsónak” neveznek –, és amelynek ő volt a szimbóluma. Azaz,
erősen feltételezhető, hogy a Playboy-interjú pusztán ürügy volt, hogy a szélsőbal nyilvánosan is gyűlölhesse az Oscar-díjas színészt.
Fotó: Mafab
Mindent KItörölni és átírni, ami a történelemben nem felel meg nekik – ez minden diktátor álma
„Anélkül – írta a francia dokumentumfilmes –, hogy azt állítanánk, hogy a helyzetek pontosan összehasonlíthatók, ugyanaz történik, mint amikor a tálibok felrobbantották az afganisztáni Bamyan évezredes Buddha-szobrait azzal az ürüggyel, hogy az emberi ábrázolás – melyet a múltban tiszteletben tartottak, de az iszlám betiltotta – ellentétes az elveikkel. Vagy amikor az Iszlám Állam elpusztítja a Mohamedet megelőző civilizációk minden nyomát, még akkor is, ha a szíriai Palmüra település csodáiról van szó.
Mindent kitörölni a történelemből, ami nem felel meg nekünk, és átírni, sajnos egy nagyon gyakori álom. Szinte minden diktátor álma ez volt.
Hitler megsemmisítette az úgynevezett „degenerált művészet” festményeit, és sokszor égettetett el könyveket, Sztálin töröltette Trockijt az októberi forradalom összes fényképéről, Mao Ce-Tung pedig értelmiségieket és művészeket küldött ki mezei munkára (vagy munkatáborba), mert így sokkal hasznosabbnak tűntek számára. Ez egy állandó gondolata mindazoknak, akik úgy érzik, hogy hatalmuk van.”
Ami újdonság az összes jelenkori „jól gondolkodónál”, az az, hogy ez az akarat olyan emberektől származik, akik nem birtokolják a hatalmat, mégis azt hiszik, hogy több hatalmuk van bárki másnál. Valószínűleg ez teszi őket olyan veszélyessé. Mivel, akárcsak az igazi diktátorok, azt hiszik, hogy az emberiség szolgálatában csak Jót tesznek, nagy J-vel, azzal, hogy megszabadítanak minket mindazoktól a szánalmas lényektől, akik egykor szabadon kifejezték magukat.
