Nem csak az elnök személye a tét november 3-án

Néhány nappal az elnökválasztás előtt már az egész világ feszült figyelemmel kíséri Donald Trump és Joe Biden minden rezdülését, arról azonban kevesebb szó esik a médiában, hogy november 3-án Amerika nem csupán elnököt választ, de a szenátus egyharmadát és a komplett képviselőházat is újraválasztják. A kongresszus alsó és felső házának átrendeződése jelentőségét tekintve látszólag eltörpül az elnök személyének kiválasztása mellett, a valóságban ugyanakkor korántsem mellékes a jelenleg republikánus többségű szenátus és demokrata többségű képviselőház közötti hatalmi megosztás. Az amerikai elnökválasztásról szóló cikksorozatunk negyedik részében az erőviszonyok lehetséges átrendeződéséről írunk.

U.S. President Donald Trump and Democratic presidential nominee Joe Biden participate in their second 2020 presidential campaign debate at Belmont University in Nashville, Tennessee, U.S., October 22, 2020. REUTERS/Mike Segar - RC22OJ91CPN7 Fotó: Mike Segar

Komoly hatással lehet a jövendőbeli elnök mozgásterére, hogy miként alakul az elnökválasztással egy időben megrendezésre kerülő szenátusi és képviselőházi választások eredménye. A kongresszus két háza ugyanis számos esetben jelentősen korlátozhatja a mindenkori amerikai elnök hatalmát:

adót például nem vethet ki a képviselőház nélkül, a legjelentősebb kinevezésekhez – például a legfelsőbb bíróság tagjelöltjeinek jóváhagyásához – vagy egy nemzetközi szerződés aláírásához pedig a szenátus hozzájárulása kell.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a külkereskedelemhez kapcsolódó nemzetközi szerződések aláírásához a szenátus mellett az alsóház jóváhagyása is szükséges.

Változó erőviszonyok

– Az alsóházi és a szenátusi választás nemcsak az elnökitől, de egymástól is jelentősen különbözik. Egy szenátor mandátuma hat évre szól, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy hosszabb távú célok kitűzésére is lehetőségük van, ellenben a képviselőházzal, amelynek tagjait kétévente teljesen lecserélik, a képviselőknek tehát viszonylag rövid idejük van arra, hogy bármit is letegyenek az asztalra, aztán máris vethetik bele magukat egy újabb választási kampányba – magyarázta a Magyar Nemzetnek Mártonffy Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa. A kiemelkedő tudományos teljesítményéért az idei müncheni biztonságpolitikai konferencián John McCain-díjjal jutalmazott politológus elmondta, a kongresszus alsóházának 1929 óta állandóan 435 tagja van, ebből 218 széket kell egy pártnak birtokolnia a képviselőház kontrollálásához, illetve ennyi szavazatra van szükség a törvényhozáshoz – amit azonban majd a szenátusnak is jóvá kell hagyni. A helyeket ugyanakkor tízévente újraosztják az államok között a népszámlálás adatai alapján, így az államok súlya is változik a kongresszusban. Az elmúlt negyven évben a New York-i képviselők száma 39-ről 27-re, Pennsylvaniáé 25-ről 18-ra csökkent, közben viszont a Floridának járó helyek száma 15-ről 27-re, a texasiaké 24-ről 36-ra, a kaliforniaiaké 43-ról 53-re nőtt. Hozzáfűzte:

jelenleg Kalifornia számít a legnagyobb államnak 53 képviselővel, a legkisebbeknek pedig csupán csak egy van.

Kölcsönös függőség

Az amerikai külügyminisztérium által szervezett virtuális riportút keretében rendezett online konferencián, amelyre a washingtoni tárca által a Magyar Nemzet is meghívást kapott, Lonna Rae Atkeson, az Új-Mexikói Egyetem Politikatudományi Tanszékének ügyvezető igazgatója elmondta: a száztagú szenátus és a 435 tagú képviselőház létszámából úgy jön ki a mindenkori elnök személyének megválasztásához szükséges 538 elektor, hogy a főváros, Washington D. C. nem számít önálló államnak, és nem is tartozik egyetlen államhoz sem, ezért nincs kongresszusi képviselete, az elnökválasztáson is csak 1964 óta szavazhatnak. Akkor a törvényhozó testület úgy döntött, hogy annyi elektort kapnak, mint a legkisebb államok – vagyis hármat.

– Az elektori szavazatok száma megegyezik tehát az adott állam kongresszusi helyeinek számával: mivel minden államnak két szenátora van, valamint a lakosság száma alapján meghatározott képviselője, a legkisebb államoknak három elektori szavazat jut, míg a legnépesebbnek, a jelen esetben Kaliforniának 55

– magyarázta Atkeson.

Ezzel kapcsolatban Mártonffy Balázs hozzáfűzte: ha az alsóház és a felsőház is jóváhagyott egy törvénytervezetet, akkor az felkerül a mindenkori elnök asztalára, akinek tíz napja van eldönteni, hogy aláírja-e azt vagy sem. Amennyiben az elnök megvétózza az adott törvényjavaslatot, a két háznak még mindig lehetősége van keresztülvinni azt, ehhez azonban a szenátusnak és a képviselőháznak is kétharmados többséggel a törvénytervezet mellett kell szavaznia. Ehhez kétpárti egyezségre lenne szükség, tehát viszonylag ritkán valósul meg a gyakorlatban – magyarázta a politológus.

Fékek és ellensúlyok

A szenátus de jure elnöke egyébként a mindenkori alelnök, de a levezető ideiglenes elnöke a többségben lévő párt rangidős szenátora. Jelenleg 53 republikánus és 45 demokrata szenátor ül a kongresszusban (a demokrata frakcióban további két független szenátor is van). Közülük 35-nek jár le idén a mandátuma, azaz 23 republikánus és 12 demokrata szenátor sorsáról döntenek. Az alsóházban jelenleg a demokratáknak van többsége 233:202 arányban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy megosztott a törvényhozás. – A történelemben számos példát látunk arra, amikor más párt van hatalmon az alsóházban és a felsőházban, illetve más párt adja az amerikai elnököt. Így tud megvalósulni a fékek és ellensúlyok rendszere, hiszen csak olyan törvényeket lehet keresztülverni a törvényhozáson, amely figyelembe veszi a másik oldal érdekeit is, másrészről ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy

a mindenkori elnök gyakorlatilag határozatképtelenné is válhat, amennyiben az alsóházat és a felsőházat is a másik párt kontrollálja. Ilyenkor sokasodnak meg az elnöki rendeletek.

Mártonffy Balázs elmondta azt is: a közvélemény-kutatások szerint a demokratáknak nagyjából nyolcvanszázalékos esélyük van arra, hogy újra többséget szerezzenek az alsóházban, itt tehát nem várható nagy meglepetés. A szenátusnál nem ennyire egyértelmű a helyzet, sok függ majd a billegő államok szavazataitól. A hatalmi megosztást szempontjából tehát az is kérdés, hogy a szenátorok, valamint az elnökjelöltek hogyan vizsgáznak november 3-án.