Ezzel kapcsolatban Mártonffy Balázs hozzáfűzte: ha az alsóház és a felsőház is jóváhagyott egy törvénytervezetet, akkor az felkerül a mindenkori elnök asztalára, akinek tíz napja van eldönteni, hogy aláírja-e azt vagy sem. Amennyiben az elnök megvétózza az adott törvényjavaslatot, a két háznak még mindig lehetősége van keresztülvinni azt, ehhez azonban a szenátusnak és a képviselőháznak is kétharmados többséggel a törvénytervezet mellett kell szavaznia. Ehhez kétpárti egyezségre lenne szükség, tehát viszonylag ritkán valósul meg a gyakorlatban – magyarázta a politológus.
Fékek és ellensúlyok
A szenátus de jure elnöke egyébként a mindenkori alelnök, de a levezető ideiglenes elnöke a többségben lévő párt rangidős szenátora. Jelenleg 53 republikánus és 45 demokrata szenátor ül a kongresszusban (a demokrata frakcióban további két független szenátor is van). Közülük 35-nek jár le idén a mandátuma, azaz 23 republikánus és 12 demokrata szenátor sorsáról döntenek. Az alsóházban jelenleg a demokratáknak van többsége 233:202 arányban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy megosztott a törvényhozás. – A történelemben számos példát látunk arra, amikor más párt van hatalmon az alsóházban és a felsőházban, illetve más párt adja az amerikai elnököt. Így tud megvalósulni a fékek és ellensúlyok rendszere, hiszen csak olyan törvényeket lehet keresztülverni a törvényhozáson, amely figyelembe veszi a másik oldal érdekeit is, másrészről ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy
a mindenkori elnök gyakorlatilag határozatképtelenné is válhat, amennyiben az alsóházat és a felsőházat is a másik párt kontrollálja. Ilyenkor sokasodnak meg az elnöki rendeletek.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!