Brüsszel a pénzért emberek életét áldozta fel

Már az angol liberális The Economist is arról ír, hogy az Európai Bizottság oltóanyag-beszerzése zátonyra futott.

Brüsszel, 2021. január 8. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke sajtótájékoztatót tart Brüsszelben 2021. január 8-án, ahol bejelentette, hogy az Európai Bizottság további 300 millió adag, koronavírus elleni oltóanyag beszerzésérõl egyezett meg a Pfizer és a BioNTech vállalatokkal. Az újabb vakcinaszállítmány 2021 második negyedévében lesz elérhetõ az Európai Unió tagállamai számára. MTI/AP/AFP pool/Francois Walschaerts Fotó: Francois Walschaerts

Már az angol liberális The Economist is arról ír, hogy az Európai Bizottság oltóanyag-beszerzése zátonyra futott. A tekintélyes gazdasági magazin felteszi a kérdést, hogy miként lehetséges az, hogy a gazdag, a tudományosan fejlett, az egészségügyi és a jóléti rendszerekre több száz milliárd eurót áldozó Európai Unió egy ilyen válsághelyzet megoldásában ennyire béna, lassú és teszetosza. A választ természetesen az anyagiakban kell keresni. Ugyanis kiderült, hogy Brüsszel nem az emberéletek megmentését helyezte a prioritási sorrend elejére, hanem a kufárkodást. A vakcinabeszerző tárgyalások inkább alkudozással teltek, mintsem valós beszerzésekkel – írja a Tűzfalcsoport.

A magyar olvasóknak nem kell bemutatni a brüsszeli válságkezelések mibenlétét. Hiszen mi már többször a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogy milyen az, amikor megpróbálják ők megoldani a problémákat. Láthattuk ezt 2008-ban, a világgazdasági válság kirobbanásakor is, amikor az történt, hogy a valós helyzetértékelés helyett inkább a tagországok eladósítására fordított energiát az Európai Unió.

De megtapasztalhattuk a migrációs válságkor is a brüsszeli módszerek hatékonyságát.

Láthattuk, amint Európa a világháború után másodszor képtelen megvédeni saját polgárait, sőt a migráció oltárán még fel is áldozták a nyugat-európai életszínvonalat és a nyugati emberek biztonságát. Mára már gyakorlatilag egyes nagyvárosok zónái élhetetlenné váltak. Mindez pedig a brüsszeli válságkezelés számlájára írható.

2020-ban is egy külső erő támadt Európára és hazánkra, és mivel Brüsszel most az egyszer nem állhatott a koronavírus pártjára, ezért kénytelen volt az európai embereket védeni. Bár ne tette volna!

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke sajtótájékoztatót tart Brüsszelben 2021. január 8-án, ahol bejelentette, hogy az Európai Bizottság további háromszázmillió adag, koronavírus elleni oltóanyag beszerzéséről egyezett meg a Pfizer és a BioNTech vállalatokkal. Az újabb vakcinaszállítmány 2021 második negyedévében lesz elérhető az Európai Unió tagállamainak
Fotó: MTI/AP/AFP pool/Francois Walschaerts

Ugyanis a már emlegetett The Economist szerint a brüsszeli vakcinabeszerzés egy katasztrófa. Kár volt 450 millió ember egészségét és életét a bizottság kezébe adni, mert annak tagjai örültek ugyan hatáskörük bővítésének (a nemzetállamoktól vettek el ezzel újabb hatáskört), de Ursula von der Leyen és csapata

„túlságosan az árra és kevéssé az ellátásbiztonságra” összpontosított.

Ha nemzetállami szerepkörben maradt volna a teljes vakcinabeszerzés, akkor az államok választott kormányai, – amiknek a saját nemzetüknek kell, hogy elszámoljanak, és nem holmi bürokratákból álló bizottságnak –, mindent megtettek volna azért, hogy Európa elöregedő lakossága minél gyorsabban és minél nagyobb mennyiségben jusson vakcinához.

A lap meg is jegyzi, hogy ha Von der Leyen asszony egy nemzeti kormánynak lenne a tagja, akkor már rég nem lenne a posztján.

Csak hát ugye Brüsszelben felelőse semminek sincs.

A vakcinabeszerzés csak az egyik fele a dolognak, a másik a gazdaság. Miközben sikerült Brüsszelnek az oltóanyagért, tehát az életért folyó versenyben alulmaradnia, egyben Európa gazdasága is megsínylette a válságot.

A lap előrejelzése szerint 2022 végére várhatóan Amerika gazdasága hat százalékkal lesz nagyobb, mint 2019-ben volt. Ezzel szemben Európa gazdasága valószínűleg nem fog tovább bővülni. Kínáról meg Indiáról már ne is beszéljünk, ők nyolc–tíz százalékos gazdasági növekedéssel számolnak.

Ezzel szemben Európa gazdasági teljesítménye – a gazdasági válság és a koronavírus kombinációja után – húsz százalékkal lesz kisebb, le fog maradni Amerikától és Kínától. A liberális brit lap zárásként levonja a konklúziót. A nemzetállami szerepkört az egyre zsugorodó Európai Uniónak nem kellene tovább nyirbálnia, mert Brüsszel nem tud megbirkózni az egymást követő válságokkal, és egy veszélyes és instabil világban annak van előnye, aki képes alkalmazkodni.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.