Két tucat civil halálát vállalta a Pentagon

Független szervezetek szerint az áldozatok száma ennél sokkal magasabb lehet.

Amerikai katona biztosítja egy Blackhawk helikopter leszállását Afganisztánban. Fotó: TAUSEEF MUSTAFA Forrás: TAUSEEF MUSTAFA / AFP

„Hozzávetőlegesen” 23 civil vesztette életét és tíz sebesült meg az amerikai katonai akciókban 2020-ban – derült ki az amerikai védelmi minisztérium közzétett éves jelentéséből. A Pentagon az Iszlám Állam terrorszervezet ellen indított iraki és szíriai, a tálibokkal vívott afganisztáni, a húszi lázadókkal szembeni jemeni, a szélsőséges dzsihadisták legyőzését célzó szomáliai, továbbá egy nigériai műveletet vett górcső alá. Vizsgálataik szerint a legtöbb, húsz civil Afganisztánban, egy ember Irakban, egy Szomáliában halt meg. Az áldozatokkal kivétel nélkül légi csapások végeztek. Nigéria valószínűleg a különleges egységek tavaly októberi túszszabadító akciója miatt került képbe, amikor egy amerikai állampolgárt mentettek ki emberrablók fogságából.

A tavalyi adatok jelentős javulást mutatnak a 2019-eshez képest, amikor 132 civil halálát és 91 sebesültet ismert el Washington. Ez összefüggésbe hozható azzal, hogy az Iszlám Állam legyőzésével alaposan megritkultak a légi csapások Szíriában és Irakban. Ennél is nagyobb hatása volt, hogy miután 2020 februárjában Donald Trump amerikai elnök megegyezett a tálibokkal, Afganisztánban is jelentősen mérséklődött a harci tevékenység.

Becslések szerint míg tavaly az amerikaiak négy konfliktusban nagyjából ezer légi csapást hajtottak végre, addig egy évvel korábban 3500-at, 2016-ban pedig még több mint 13 ezret.

Amerikai katona biztosítja egy Blackhawk helikopter leszállását Afganisztánban.
Fotó: Tauseef Mustafa/AFP

Joggal felmerülő kérdés persze, hogy mennyire megbízhatók a washingtoni adatok. A Pentagon jelentése hangsúlyozza, hogy minden civil sérüléséről érkező hírt kötelezően kivizsgálnak, érkezzen az bármilyen forrásból: saját információból, helyszíni beszámolókból, a média híradásából, a közösségi média bejegyzéseiből, civil szervezetektől. Az amerikai védelmi minisztérium szakértői ezután tanulmányozzák az eseteket, például megnézik, valóban történt-e a szóban forgó helyen és időben amerikai katonai művelet, tényleg amerikaiak hajtották-e végre azt vagy esetleg más erők, igyekeznek ellenőrizni a források hitelességét, továbbá hogy igazolhatóan civilek sérültek-e meg. Már csak ebből a felsorolásból is látszik, hogy meglehetősen szigorú feltételei vannak, hogy Washington elismerje a hibáját.

A panaszok túlnyomó többségének nem is adnak helyt, tavaly Afganisztánban például 165 jelentésből mindössze hét esetben találták igazoltnak, hogy amerikai katonákat terhel a felelősség a civilek bántódásáért.

A dokumentum is ezt a módszertani különbséget nevezi meg a fő okaként annak, hogy civil szervezetek rendre eltérő, sokkal lesújtóbb eredményre jutnak. A fegyveres konfliktusok civil áldozatait monitorozó Airwars szervezet becslései szerint a valós szám legalább ötszöröse lehet a beismertnek. Az ENSZ Afganisztánt segítő missziója tavaly is háromezer fölöttire tette az országban megölt civilek számát. Ugyan azt ők is megerősítik, hogy ennek csak elenyésző töredékéért, 89-ért felelnek a nemzetközi koalíciós erők, de arra már számos tényfeltáró riport figyelmeztetett, hogy az amerikaiak egyszerűen a helyiekkel végeztetik el a „piszkos munkát”.

Ha a „járulékos veszteséget” el is ismerik, felelősségre vonásra semmi esély. A Pentagon hárommillió dollárt különített el a civil áldozatok után járó kártérítésekre. Ebből tavaly egyetlen dollárt sem használtak fel.