Halálbüntetést kaphatnak a jövőben azok az észak-koreaiak, akik dél-koreai zenét, filmet és kultúrát terjesztenek a kommunista országban. Ha Tae Keung dél-koreai képviselő hírszerzési forrásokra hivatkozva a minap azt nyilatkozta, hogy ha Észak-Koreában valakinél megtalálják a déli szomszéd bármilyen „propagandaanyagát”, az a jövőben 15 év börtönre számíthat, mivel „szocialistaellenes bűnt” követ el.
A Rodong Sinmun című észak-koreai újság arra figyelmezteti a fiatalokat, hogy ne ölelkezzenek az utcán és ne kövessék a dél-koreai divatot, hajviseletet, beszédmódot (szlenget) sem.
„A színes burzsoázia ideológiai és a kulturális behatolása veszélyesebb, mint a fegyvert fogó ellenség”
– olvasható a lapban, amely kiemeli: a fiataloknak az ország elsődleges nyelvjárását, a Phenjanban használatos koreai nyelvet kellene megfelelően ismerniük és használniuk. Ilyen betiltott szlengnek tekintik északon az „oppa” (jelentése: báty), vagy „unnie” (jelentése: nővér) szavakat. Előbbit a dél-koreaiak az idősebb közeli fiúbarátokra, míg utóbbit az idősebb lánybarátokra használják.
Úgy tűnik tehát, hogy a külföldi kulturális behatást hatalmára nézve egyre nagyobb veszélyforrásnak látja Kim Dzsong Un, aki nemrégiben „rákos burjánzásnak” nevezte a K-popot, a világszerte rendívül népszerű dél-koreai populáris zenét.
– Mivel maga Kim Dzsong Un is Svájcban tanult, tisztában van azzal, hogy a nyugati kultúra és a K-pop könnyedén magával ragadja a fiatalabb generációkat, ami negatívan érinti a szocialista rendszert
– nyilatkozta az ügy kapcsán Yang Moo Jin, az Észak-koreai Tanulmányok Egyetem professzora.
Egyébként korábban sok észak-koreai disszidens számolt be arról: a dél-koreai tartalmak fogyasztása is jelentős szerepet játszott abban, hogy megszökött a diktatórikus országból.
Ezek a tartalmak ugyanis megmutatták, hogy Észak-Korea nem az a „szocialista paradicsom”, amely képet éveken keresztül sugalltak nekik.
A Szöuli Nemzeti Egyetem Béke- és Egyesüléstudományi Intézetének tavaly közzétett, 116 disszidens bevonásával végzett kutatása szerint a megkérdezettek 47 százaléka nézett rendszeresen dél-koreai műsorokat, míg csupán kilenc százalék mondta azt, hogy sosem látott olyat.
Az 1980–90-ben született, úgynevezett Jangmadang-generáció – amely ma 25 millió észak-koreait tesz ki – már fiatalon megismerte a kapitalizmust, amikor kereslet-kínálat alapon, a feketepiacon jutott hozzá a kívánt termékekhez. A gazdasági bizonytalanságban felnőve ez a generáció inkább individualista és a pénzszerzéssel foglalkozik, mintsem az ideológiához való ragaszkodással. Ezért ez a demográfiai csoport közömbösebb a politika iránt, és nem mutatkozik hűségesnek Kim Dzsong Unhoz vagy a rezsimhez – derült ki a Nemzeti Hírszerző Szolgálat jelentéséből.
– Mivel a koronavírus, a nemzetközi szankciók és a természeti csapások is alaposan megtépázták a diktatórikus ország gazdaságát, Kim attól tarthat, hogy a fiatalabb generáció megkérdőjelezheti a hatalmát, ezért inkább még szigorúbb kontrollt vezetett be
