Jelképesen újratemették Joséphine Bakert Párizsban

A fekete énekes- és táncosnő a második világháború alatti francia ellenállás egyik kiemelkedő alakja volt.

Koppenhága, 2021. november 30. Joséphine Baker amerikai származású francia énekes-táncosnő virágcsokorral a kezében fellépése után a koppenhágai Dagmar színházban 1932-ben. Az 1975-ben elhunyt és Monacóban eltemetett revűcsillag földi maradványait a párizsi Pantheonban helyezik örök nyugalomra 2021. november 30-án. A második világháborús nemzeti hősként is tisztelt Baker lesz az első fekete bőrű nő, aki helyet kap a francia nemzet halhatatlanjainak csarnokában. MTI/AP Fotó: - Forrás: MTI/AP

Számítás és dicsőség hajhászása nélküli folytatott küzdelmet a szabad Franciaországért

– hangsúlyozta.

A feketék elleni szegregáció elöl menekülve Joséphine Baker 1925-ben érkezett először Párizsba a Revue Negre tagjaként. Modern táncával és egyszerű, nem sokat takargató ruhájával (mindössze egy fürt banán lengett csípője körül) pillanatok alatt meghódította a közönséget. Rövidesen a varieték, köztük a Folies Bergere legkedveltebb attrakciója lett, a turisták és a gyerekek ezerszám vásárolták a banánszoknyás Joséphine-babákat. Tekintélyes fizetését ruhákra, ékszerekre és állatokra költötte, a leopárdját olykor pórázon sétáltatta a Champs Élysées-n. 1927-ben ő volt a legtöbbet kereső európai híresség, egyben a világ legtöbbet fotózott nőinek egyike, aki mintegy 40 ezer levelet, köztük házassági ajánlatokat kapott. 1930-ban mutatkozott be énekesnőként, rajongói között tudhatta Ernest Hemingwayt, Edith Piafot, George Gershwint, Georges Simenont és Pablo Picassót is. 1927-től – első fekete sztárként – néhány filmben is feltűnt, 1934-ben egy külön neki írt operában lépett színpadra.

Magyarországon kétszer járt, Kosztolányi Dezső glosszát, Zerkovitz Béla Gyere, Joséphine! címmel dalt írt róla, élete színházi előadást is ihletett.

A francia állampolgárságot 1937-ben kapta meg, amikor harmadszorra is férjhez ment egy zsidó cukorkereskedőhöz. A pár később elvált, de Joséphine Baker segített volt férjének és családjának elmenekülni a németek által megszállt Párizsból. A táncosnő a világháború alatt először a Vöröskeresztnek dolgozott, majd a francia ellenállási mozgalomhoz csatlakozott, gyakori utazásain és a nagykövetségi fogadásokon futárként továbbította az információkat, 1942-től a Közel-Keleten és az Észak-Afrikában állomásozó szövetséges csapatokat szórakoztatta, Párizsba csak 1944-ben, a város felszabadulása után tért vissza. A háború alatti helytállásáért számos magas kitüntetéssel ismerték el, egyebek mellett megkapta a Becsületrendet is.

Franciaország tett azzá, aki vagyok, örök hálával tartozom neki

– mondta később a francia kémelhárításban betöltött szerepéről.

Egész életében a diszkrimináció ellen harcolt, negyedik férjével 12 gyereket fogadott örökbe a világ minden tájáról, szivárványtörzsnek nevezett családját egy franciaországi kastélyban nevelte. Martin Luther King oldalán bekapcsolódott szülőhazája polgárjogi mozgalmába is, 1963 augusztusában ő is felszólalt, mielőtt a tiszteletes több százezres tömeg előtt elmondta híres „Van egy álmom” kezdetű beszédét. Utolsó éveiben megrendült egészségi állapota, de 1973-ban egy amerikai művésszel még összekötötte életét. 1975. április 8-án, pályakezdésének 50. évfordulóján Párizsban hírességekkel tűzdelt nézőtér ünnepelte a 68 éves sztárt. Órákkal később kómába esett, és hiába szállították kórházba, 1975. április 12-én meghalt az „arany karmú fekete párduc”.

Borítókép: Joséphine Baker amerikai származású francia énekes-táncosnő virágcsokorral a kezében fellépése után a koppenhágai Dagmar színházban 1932-ben (Fotó: MTI/AP)