Újból a törvényhozás napirendjén szerepel az Alessandro Zan baloldali képviselő nevével fémjelzett, az LMBTQ-közösségek jogait bővíteni kívánó törvénytervezet Olaszországban. A felterjesztést Zan azzal indokolta, hogy szerinte a jobboldal legitimizálja a homofób magatartását, nem nyújt megfelelő védelmet és jogegyenlőséget az LMBTQ-személyeknek. A Demokrata Párt képviselője szerint azzal, hogy jobboldali politikusok 2021-ben örömujjongásban törtek ki a törvénytervezet bukását követően, megmérgezték a társadalmat, ezt követően a homofób személyek szinte felhatalmazva érezték magukat a további diszkriminatív magatartásra − véli Zan. A baloldali politikus szerint többek között ennek is köszönhető, hogy megnövekedett a közösségekben a nemi hovatartozáson alapuló negatív megkülönböztetés. Ezek mellett azt is bejelentette, hogy az említett tervezeten túl az azonos neműek házasságára és az eutanáziára vonatkozóan is szándékában áll törvényjavaslatokat kezdeményezni.
Giorgia Meloni és a jobbközép koalíciós pártok a választási kampány során hangsúlyozták, hogy a jelenlegi jogrendszer már most is szigorúan bünteti azokat, akik nemi hovatartozása miatt diszkriminálnak vagy bántalmaznak valakit.
Arra is ígéretet tettek, hogy minden olyan próbálkozást megakadályoznak, amely korlátozná a szólás-, a nevelés- és a vallásszabadságot − ahogyan azt szerintük a Zan-törvény eredeti megfogalmazása tette volna.
A tervezetet támogató baloldaliaknak ugyanakkor nem lesz könnyű dolguk, hiszen Giorgia Meloni kormányában számos olyan politikus foglal helyet, aki a genderideológia elleni harc kulcsfontosságú szereplője. Ilyen többek között Alfredo Mantovano ügyész, a minisztertanács államtitkára, aki az érzékenyítőpropaganda egyik legismertebb ellenfele. Mantovano 2021. februárban megjelent írásában lépésről lépésre haladva elemzi a törvénytervezet minden egyes paragrafusát, hogy tényszerűen világítsa meg a sorok között rejlő veszélyeket. A Miért nincs rendben a homofóbia elleni törvény? című írásában Mantovano kifejti, hogy a homofóbia vádja valójában egy politikai harc igen hatékony fegyvere.
Homofóbbá válnak mindazok, akik az újfajta jogokkal ellentétes nyilvános állítást fogalmaznak meg, vagy akik nem ismerik el az azonos neműek és szivárványpárok közötti házasság jogosultságát. A genderharc messze túlmegy a nemi kisebbségek jogvédelmén. A valódi cél, a szexuális szféra lebontása, majd ezt követően a személyes vágyak szerinti újjáépítése, elvonatkoztatva a testi valóságtól. Egy újfajta antropológia alapjainak letétele, mely az objektív tényektől elvonatkoztatott öndetermináció irányába halad
– mutat rá a valós okokra könyvében Mantovano.
