Miután Hszi Csin-ping kínai elnök korábban már figyelmeztette Joe Bident, hogy „ne játsszon a tűzzel”, előre látható volt, hogy Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház demokrata párti elnöke tajvani útjával határozott választ vált ki Kínából.
Így is történt: az Egyesült Államok harmadik legrangosabb közjogi méltóságának látogatása után a kínai hadsereg napokig tartó szimulált támadást hajtott végre Tajvan ellen, majd további kombinált hadgyakorlatokat jelentettek be.
Emellett elálltak a klímaváltozásról és a katonai kérdésekről zajló kulcsfontosságú párbeszédtől is – írja az Asia Times, hozzáfűzve: ha Pelosi nem ejti meg tajvani útját, meglehet, a Biden-kormányzatnak a kongresszus mindkét pártja részéről erős reakcióval kellett volna szembenéznie, amiért nem állt ki a sziget mellett a kínai fenyegetéssel szemben – vagy akár az ujgur többségű Hszincsiang tartománnyal kapcsolatos és a tibeti emberi jogi kérdésekben, Hongkongról nem is beszélve.
A szerzők, ManMohan S. Sodhi, a City, Londoni Egyetem ellátásilánc-menedzsment professzora, valamint Christopher S. Tang, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem ellátásilánc-menedzsment professzora veretes cikkben foglalják össze az Asia Times hasábjain, miként jutottak mélypontra az ötven éve kedvező ösvényre térített amerikai–kínai kapcsolatok.
Mint felidézik, az USA az 1927 és 1950 között zajlott kínai polgárháborúban és a második világháborúban is a Kuomintang-rendszert, azaz a Kínai Nacionalista Párt (KMT) vezette Kínai Köztársaságot támogatta Mao Ce-tung kommunista pártja ellenében. Miután Mao kommunistái átvették a hatalmat a kontinensen és a Kuomintang Tajvanra menekült 1949-ben, Washington továbbra is a száműzött rezsimet ismerte el Kína legitim kormányaként, megakadályozva a Kínai Népköztársaságot (KNK) abban, hogy csatlakozzon az ENSZ-hez.