Az ukrajnai háború kitörését követően Berlin hónapokig azzal bosszantotta szövetségeseit, hogy vonakodott kemény intézkedéseket hozni Oroszországgal szemben, hiszen a két ország szoros gazdasági kapcsolatban állt egymással.
Olaf Scholz német kancellár ugyan felfüggesztette az Oroszországgal közös, vitatott Északi Áramlat 2 gázvezetékprojektet, Németország alapvető energetikai érdekeit próbálta védeni azzal, hogy elutasította a teljes gázembargóra vonatkozó kezdeményezéseket.
Ez a stratégia nem úgy sikerült, ahogyan remélte, az oroszok ugyanis maguk is csökkentették az Európába irányuló földgáz szállítását.
A Németországban jelenleg fennálló gázhiány pedig – amely a kulcsfontosságú ipari ágazatok ellehetetlenülésével fenyeget – bizonyára hatással lenne arra, hogy a kormány hogyan reagálna egy esetleges Tajvan elleni kínai invázióra – áll a Politico hírportál cikkében.
Peking és az önmagát 1949-ben függetlennek kikiáltott sziget között egyre fokozódik a feszültség, Kína nemrég közölte, ha kell, erővel foglalják el Tajvant, és érik el az ország újraegyesítését. Ha pedig Peking valóban megtámadná a szigetet, amelyet saját részének tekint, az Egyesült Államok és más nyugati országok vélhetően szankciókkal sújtanák az ázsiai országot – mint ahogyan azt Moszkvával szemben is tették az Ukrajna ellen indított offenzíva miatt.
Németország ebben az esetben újabb dilemmával nézne szembe, mivel ha csatlakozna a nyugati büntetőintézkedésekhez, azzal saját maga alatt vágná a fát.
A nyugat-európai ország ugyanis már így is a recesszió szélén áll a földgázkrízis, az ellátási problémák és az infláció miatt.
– Hazánk függőségének kérdése az ellátási láncok, nyersanyagok és egyéb döntő fontosságú területeken nemzetbiztonsági stratégiánk szükséges eleme
– jelentette ki diplomatikusan Olaf Scholz, amikor pár napja arról kérdezték, Németország megtehetné-e, hogy támogassa a szankciókat egy esetleges kínai invázió esetén. Ugyanerre a kérdésre Norbert Röttgen német kereszténydemokrata politikus már úgy válaszolt: nem igazán. – A német ipar nagymértékben támaszkodik a kivitelre, ami kiszolgáltatottá tesz bennünket – tette hozzá.
