Ez sem csodafegyver: mire mennének az F–16-osok az oroszok ellen?

Már hónapok óta megy a találgatás, hogy kapnak-e az ukránok amerikai F–16-os vadászbombázókat. Úgy tűnik, most eldőlt: kapnak, legalábbis a kiképzés gőzerővel elindult. De miért olyan fontos ez a fegyver? Hozhat fordulatot a háborúban? És mire mennének az orosz harci gépek ellen? Csiki Varga Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos munkatársa elemezte a lépés jelentőségét.

Fueled up Fotó: Tech. Sgt. Daniel Asselta

Csiki Varga Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos munkatársa. Fotó: Mártonfai Dénes

– Miért éppen F–16-osok: mire képesek ezek a gépek?

– Az F–16-os vadászbombázók fontos katonai tulajdonsága, hogy miközben egy eszközről beszélünk, a különböző verziói és eltérő felszerelései, fegyverei többféle feladat ellátására is alkalmassá teszik a légtérellenőrzéstől a légiharcon át a szárazföldi erők műveleteinek közeli légi (tűz)támogatásáig. Egyelőre arról nem rendelkezünk információkkal, hogy milyen fegyverrendszereket biztosítanak a repülőgépekhez, és ezek eredményes alkalmazhatósága nagyban függ a kiképzéstől is. 

Ahogy a török Bayraktar drónok és a HIMARS precíziós tüzérség sem bizonyult a háborút eldöntő „csodafegyvernek”, csupán egyes hadműveletek eredményességét elősegítő eszköznek, az F–16-osok – esetleges jövőbeni – alkalmazására is mértéktartó elvárásokkal érdemes előre tekinteni.

 

–  Mire mehetnek az orosz légierő gépei ellen?

– Az F–16 technológiailag hasonló „generációugrást” képez, mint amikor a „buta” tüzérségi eszközöket és lőszereket kiegészítette a precíziós HIMARS-alkalmazás. 

Az öreg MiG-ekhez képest egy új generációt képvisel – és a modern orosz vadászgépekkel összevetve is vannak előnyei.

 Ilyen például a jobb szervizelési adottságok, a hosszabb üzemidő, a pilótafülke kedvezőbb kilátást biztosító kialakításából, jobb fordulékonyságból adódó légiharcelőny. De nem minden elemben domináns, például a Szuhoj vadászgépek alacsonyabb sebességen jobban manővereznek. Az F–16 többcélú repülőgépként széles feladatspektrumra alkalmas, ezzel szemben a szovjet-orosz típusok feladatokra specializált eszközök. Emiatt az amerikai alaptípusból és verzióiból nagy mennyiséget tudtak legyártani, az egyes orosz típusokból kevesebbet. Ez nagyobb átadható, eladható eszközmennyiséget biztosít, több pótalkatrészt. Az F–16-ost technológiai-szerkezeti kialakításából eredően hosszabb üzemidőre (kilenc-tíz ezer repülési óra) tervezték, mint a szovjet-orosz típusokat (két-három ezer repülési óra), az F–16 hajtóműve modulárisan cserélhető, a szovjet-orosz típusoknál integrált a teljes gépszerkezetbe. Az F–16 átadásának racionális hátterét az adja, hogy az amerikai fejlesztésű-gyártású repülőgépet 26 ország tartja hadrendben, és mintegy 4600 darabot gyártottak belőle, ezért könnyebben lehet ellátást biztosítani. Emellett a gépek átadására nyitott nyugat-európai országok – például Belgium, Hollandia – azért adnák át az eszközöket, mert ők már a generációváltásra készülnek, amit a kelet-közép-európai, az F–16-ost még akár tíz évig hadrendben tartó országok a kiképzés, a logisztika, a szerviz terén tudják támogatni Ukrajnát. Szakértői becslés szerint az átadni tervezett repülőgépek még ezer repülési óra „tartalékkal” rendelkeznek.

Orosz Szu–27-es „kukucskál”. Fotó: AFP/Master Sgt. Charles Larkin Sr.

– A számos előny mellett milyen kockázatokkal járhat az átadás?

– Ahogy más fejlett nyugati fegyverrendszerek esetében is, az átadást mérlegelő politikai döntésben meghatározó tényező e technológia átadása és esetlegesen ellenséges kezekbe kerülésének kockázata. Azonban miközben az F–16 egy fejlett negyedik generációs, többcélú vadászrepülőgép, ma már korántsem az Egyesült Államok csúcstechnológiájú eszköze (ami az F–35 Joint Strike Fighter ebben a kategóriában), ezért ez a kockázat kezelhető, bizonyára elfogadható mértékű. A tekintetben is, hogy a repülőgépet átadó országok – Washingtonnal pontosan egyeztetve és szorosan együttműködve – csak azokat a technológiai „extrákat” fogják átadni, amiket akarnak. 

Miközben attól nem kell tartanunk, hogy az 1978 óta hadrendben álló eszköz alapkonstrukcióját például az oroszok ne ismernék. 

Az F–16-osok ukrán üzemetetésének kulcskérdései a logisztika, a működés-fenntartás (szervizelés, javítás), a pilóták kiképzése, valamint az anyagi-technológiai kiszolgálás (pótalkatrészek, fegyverrendszerek) lesznek, illetve mindennek védelmi kiadási forrásainak biztosítása.
– Van-e még bármilyen eszköz az oroszok kezében, amivel „megbüntethetik” a lépést?

– Mivel az F–16-osok perspektivikus átadása nem az aktuális műveleteket befolyásolja, emellett a hozzájuk tartozó fegyverrendszerekről sem tudunk jelenleg semmit, nem érdemes „eszkalációs spirálként” értelmezni ezt a lépést. Ahogy a HIMARSok érkezésére sem volt szimmetrikus vagy aszimmetrikus orosz válasz, 1:1-ben itt sem várok ilyen lépést, illetve nem látom a célzott válasz lehetőségét.

Borítókép: Amerikai F–16-ost tankolnak (Fotó: U.S. Air Force/Tech. Sgt. Daniel Asselta)