Október 15-én választásokat tartanak Lengyelországban, a tét pedig óriási. Egyik oldalon a Jog és Igazságosság (PiS) kormánypárt nemzeti szuverenitást, függetlenséget, kemény migrációs politikát ígér, míg a Donald Tusk által vezetett Polgári Koalíciótól (KO) – centristáktól egészen a zöldekig terjedő szövetség – a brüsszeli érdekek kiszolgálására, a migránskvóta elfogadására, globalista politikára lehet számítani. A megmérettetésen a parlamentbe jutás esélyével indul még a PiS-től jobbra elhelyezkedő Konföderáció – Slawomir Mentzen és Krzysztof Bolsak vezetésével –, a Harmadik Út – a Lengyel Néppárt (PSL) és a Lengyelország 2050 szövetsége –, valamint a Baloldal (Lewica).
Bonyolult rendszer
A koalíciók és választási szövetségek útvesztőjében alapvetően is nehéz kiigazodni, erre rátesz még egy lapáttal a lengyel választási rendszer sajátos jellege. Lengyelországban arányos rendszerben választják meg a törvényhozás képviselőit, a bejutási küszöb pártok szintjén öt, míg választási koalíciók esetében nyolc százalék.
A szavazóhelyiségek bezárultakor a 31 ezer szavazókörben megkezdik a voksok feldolgozását, ezt követően a nemzeti választási bizottság határozatot hoz arról, hogy ki lépte át a parlamenti küszöböt. A mandátumokat azonban már választási körzetenként osztják ki, amelyből 41 van az országban, ez pedig tovább bonyolítja és húzza az eredményhirdetés folyamatát.
Országos szinten a közepes körzetek dominálnak, így a rendszer előtérbe helyezi a nagy és közepes pártokat a kicsikkel szemben.
Csak a bizonytalanság biztos
A legutolsó felmérések szerint úgy tűnik, hogy egyedül sem a PiS, sem a KO nem fog tudni kormányt alakítani. Így a világ – de legalábbis Európa szeme – a három, tíz százalék körül mozgó pártra, a Konföderációra, a Baloldalra és a Harmadik Útra szegeződik.
Ez egy nagyon komplikált helyzetet eredményez
– szögezte le Marcin Palade. A lengyel politikai elemző szerint jelenleg a legbiztosabb dolog a bizonytalanság a választások kapcsán.
Pontos számokat a megannyi felmérés adataiból szinte felesleges is bemutatni. Nagy vonalakban, a PiS 35–40 százalék között mozog, őket követi a KO 28–32 százalék között, a Harmadik Út, a Konföderáció és a Baloldal pedig 8–12 százalék körüli eredményre várható.
A kormányalakításhoz 231 képviselőre van szükség a 460 tagú alsóházban, így egyelőre az látszik, hogy a Konföderáció lehet a királycsináló vagy a blokkoló kisebbség – nélkülük egyik formáció sem rendelkezik a szükséges mandátummal.
A Tusk vezette KO a természetes szövetségeseivel – a Harmadik Úttal és a Balodallal – együtt körülbelül 220 képviselőhelyet szerezne, a PiS-nek körülbelül 34 mandátum kellene az abszolút többséghez. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a Konföderáció is megosztott: a szövetség egyik része hajlandó lenne együttműködni Jaroslaw Kaczynskiék pártjával, a másik fele elutasítja a PiS-t. Egyes információk szerint a PiS megpróbálhat képviselőket átcsábítani a Konföderációból, hogy bebiztosítsa többségét.
Emellett az sem kizárható – mutatott rá a szakértő –, hogy egyáltalán nem tudnak kormányt alakítani a pártok, ezáltal pedig néhány hónap múlva újabb választásokra kerülhet sor.
A bizonytalanságok sora azonban itt nem áll meg. Kiemelten fontos lesz, hogy mennyien mennek el szavazni. Az alacsony és a nagyon magas részvételi arány a kormánypártnak kedvezhet – magyarázta Palade. Fontos figyelembe venni a rejtett szavazatokat is, ahogyan azt például 2022-ben Magyarországon, vagy idén májusban Törökországban is láthattuk, döntő szerepe lehet annak, hogy mely pártok választói azok, akik nem fedik fel preferenciáikat a közvélemény-kutatóknak. Idén rekordszámban, 604 ezren jelentkeztek szavazásra a külföldön élő lengyelek, ez pedig inkább az ellenzék malmára hajthatja majd a vizet.
