Okulva a két világháború közti időszak tapasztalataiból, a háború utáni német alaptörvény olyan politikai rendszert hozott létre, amelyben rendkívül nehéz megbuktatni a kormányt. Csak a kancellár kérhet bizalmi szavazást maga ellen, és az elnök az egyetlen, aki előre hozott választást írhat ki.
Nem csoda, hogy eddig csak egyetlen esetben volt kénytelen idő előtt leköszönni egy német kabinet – de az sem lenne csoda, ha 2024 hozná el a második ilyen esetet.
Olaf Scholz hárompárti koalíciója ugyanis „féltávnál” egyre hangosabban recseg, sőt már látható repedések is megjelentek a nehezen összetákolt szövetségen.
A probléma gyökere a három koalíciós párt, Scholz szociáldemokrata pártja (SPD), Christian Lindner pénzügyminiszter szabaddemokrata pártja (FDP) és a Zöldek prioritásainak ellentmondásában keresendő.
Míg főleg a Zöldek számára döntő fontosságú a Scholz által bejelentett, igen ambiciózus és még annál is drágább zöldátállási terv végigvitele, a kormánynak erre egyszerűen nincs pénze, Lindner és pártja pedig vaskalaposan ragaszkodik a költségvetési fegyelemhez, és nem hajlandó akár csak ideiglenesen is elengedni az alkotmányban meghatározott hiányféket.
Olaf Scholz nagy ötletét a zöldcélok költségeinek fedezésére, amely szerint „kreatív könyveléssel” mintegy hatvanmilliárd eurót csoportosítottak volna át a megmaradt Covid-pénzekből erre a célra, novemberben elkaszálta az alkotmánybíróság, így az átállás pénzügyi alapján óriási lyuk tátong.
Mindehhez vegyük még hozzá a német gazdaság gyengélkedését – 2024-re félszázalékos GDP-csökkenést várnak a szakértők –, és megkapjuk a tökéletes vihar receptjét a koalíció számára.
A három pártnak ugyan nagy nehezen sikerült tető alá hoznia valamiféle megállapodást a 2024-es költségvetéssel kapcsolatban, de ez az egyezség szétesni látszik, így Scholzéknak gyakorlatilag „vészüzemmódban” kell megkezdeniük az új évet.
A szabaddemokraták pedig annyira elégedetlenek a kancellárral, hogy a párton belül szavazást kezdeményeztek a koalícióból való kilépésről.
A szavazás január 1-jéig tart, és bár nem kötelező érvényű a pártvezetés számára, az eredményt figyelmen kívül hagyni sem lehet. Ha a szabaddemokraták kilépnek, Scholznak két lehetősége van: vagy bizalmi szavazást kér maga ellen, amit nagy eséllyel elveszít, vagy megpróbálja kisebbségi kormányként kihúzni a 2025-ös választásig hátralévő időt, amire Németországban szövetségi szinten még nem volt példa.
A kormánytagság jelenleg róka fogta csukának tűnik Lindnerék számára, mert ha maradnak a népszerűtlen koalícióban, az rontja az esélyeiket a következő választáson, ha viszont kilépnek, és előre hozott választásokra kerül sor,
a jelenlegi öt százalék körüli támogatottságukkal akár ki is eshetnek a parlamentből.
Borítókép: Olaf Scholz német kancellár (Fotó: Union Europeenne/Hans Lucas/Hans Lucas via AFP)
