Még a világ távoli régióit, például az Északi-sarkvidéket sem kíméli az emberi termelésből származó műanyaghulladék. A sarkvidéki utazások résztvevői öt éven át gyűjtötték a Spitzbergák partjainál partra mosott műanyaghulladékot, amelyet az Alfred Wegener Intézet (AWI) most elemzett.
A V4NA nemzetközi hírügynökség hívta fel a figyelmet arra, hogy az eredmények szerint a jól azonosítható műanyaghulladék egyharmada Európából származik, nagy része Németországból.
Még az olyan gazdag és környezettudatos ipari országok, mint Németország is jelentősen hozzájárulnak a távoli ökoszisztémák, például az Északi-sarkvidék szennyezéséhez. A tanulmány az úgynevezett „Citizen Science”-en alapul: az utazók összegyűjtötték a norvégiai Spitzbergák szigetcsoport partjainál partra vetett szemetet.
Bizonyos útvonalak mentén gyűjtötték össze, megszámolták és mérlegelték nekünk, majd elküldték az adatokat
– magyarázza a tanulmány szerzője, Melanie Bergmann, az AWI munkatársa a Tagesschau24-nek adott interjúban. 2016 és 2021 között 23 ezer darabot gyűjtöttek be, amelyek össztömege 1620 kilogrammnál is több volt. Ennek 80 százaléka műanyaghulladék volt, a többi például fém vagy más anyag. A hulladék túlnyomó többsége a halászathoz köthető, például halászhálók maradványai vagy a kifogott halak műanyag tárolóedényeinek részei.
Körülbelül 30 százaléka Oroszországból származott, 15 százaléka Norvégiából, és közel 10 százaléka Németországból.
Annak fényében, hogy Németország mind a műanyagtermelés, mind a hulladékexport terén Európa-bajnok, ez a viszonylag magas hozzájárulás kevésbé tűnik meglepőnek
– mondják a szakértők. De olyan országokból származó műanyaghulladékot is találtak, mint Brazília, Kína vagy az USA, amelyek több ezer kilométerre vannak a Spitzbergáktól.
A műanyaghulladék a folyókon keresztül kerül a tengerbe, és az óceáni áramlatok szállítják az Atlanti-óceánból, az Északi-tengerből és a Csendes-óceán északi részéből a Jeges-tengerbe. A probléma hatékony kezeléséhez a szakemberek szerint nemcsak a hulladékgazdálkodást kell javítani az országokban, hanem a halászati tevékenységek közben is szigorúbb előírásokra van szükség.
Legalább ennyire fontos azonban a globális műanyagtermelés erőteljes csökkentése, különösen az európai, észak-amerikai és ázsiai iparosodott országokban, mivel a műanyagok mintegy tizenegy százaléka a vizekbe kerül.
Ez ismét rávilágít arra, hogy sürgősen szükség van egy ambiciózus és jogilag kötelező erejű ENSZ-egyezményre, amelyről jelenleg folynak a tárgyalások, és amely 2024-ben lépne hatályba
– jelentette ki Bergmann. A műanyaghulladék további kihívások elé állítja az északi-sarkvidéki ökoszisztémákat, amelyek az éghajlatváltozás következtében emelkedő hőmérséklet miatt már most is rendkívüli terhelésnek vannak kitéve. Az Északi-sarkvidék négyszer gyorsabban melegszik, mint a globális átlag.
Borítókép: Még mindig óriási probléma a hulladékok helytelen kezelése (Fotó: Romain Doucelin/Hans Lucas /Hans Lucas via AFP)
