A CIA egyik legnagyobb tévedése: Szaddám és a tömegpusztító fegyverek

Több százezer halálos áldozat, a közel-keleti országok destabilizációja, az Iszlám Állam terrorszervezet felemelkedése, és egy hatalmas menekültválság – többek közt ezekkel a következményekkel járt, hogy az amerikaiak bevonultak 2003 márciusában Irakba, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) jelentéseire hivatkozva, melyek szerint az arab ország akkori elnökének, Szaddám Huszeinnek tömegpusztító fegyverei vannak. Az államfőt 2006-ban kivégezték, és bár Washington azóta sem tudta bizonyítani, hogy az irakiak rejtegettek volna ilyen fegyvereket, az iraki háború hatásait máig érezzük.

Szaddám Huszein volt iraki elnök szülővárosában, Tikritben egy mecset felavatásán 1998. április 24-én. Forrás: AFP/INA

Kirobbant az iraki háború

2003. március 20-án helyi idő szerint a reggeli órákban ledobta az amerikai légierő az első bombákat Irak fővárosára, Bagdadra. Nem sokkal később Szaddám elmenekült, az amerikaiak feloszlatták az arab ország hadseregét, ám az egykori elnökhöz hű szunnita milíciák és a radikális síita fegyveres csoportok temérdek, több száz halálos áldozattal járó merényletet követtek el.

Szaddámot 2003 decemberében az amerikai különleges egységek fogták el, majd három évvel később, 2006. december 30-án egy iraki bíróság halálbüntetést szabott ki rá. A volt iraki elnököt még aznap felakasztották – a kivégzésről készült videó az egész világot bejárta.

Az amerikai tervekkel ellentétben azonban nem a békességben fürdött Irak, hanem sorra támadták a helyiek a nemzetközi csapatokat, kiélesedett a szunnita és síita milíciák közötti ellentét, és az amerikaiak által kialakított helyzet kedvező volt az Iszlám Állam (ISIS) felemelkedésére.

Idővel már az amerikai közvéleményt is megosztotta az Egyesült Államok Irak-politikája, ugyanis a háború több mint 728 milliárd dollárba került, legalább 4486 amerikai és 318 szövetséges katona életét követelte, továbbá több ezer iraki hunyt el.

A háború végül 2011-ben ért véget a nemzetközi csapatok kivonulásával, Barack Obama elnöksége alatt.

Hatalmasat tévedett a CIA – a Nyugat tragédiája Irakban

Noha az amerikai műveleteket arra hivatkozva indították meg, hogy Szaddám és rezsimje tömegpusztító fegyvereket rejteget, már a volt iraki elnök kivégzése után megjelentek olyan jelentések, melyek szerint nem találtak bizonyítékokat a CIA állításaira. 2004 októberében a CNN amerikai televíziós hálózat arról írt, maga a CIA is elismerte tévedését. Az akkori jelentést Charles Duelfer írta, aki az iraki fegyverekkel foglalkozó csoport igazgatójának tanácsadója volt. Kiderült, Irak tömegpusztító fegyver programja 1991-ben véget ért, és Szaddám a nukleáris programnak is véget vetett az első öbölháború után. A CIA ugyanakkor úgy látta, Bagdad továbbra is olyan szinten akarja magát tartani, ahonnan bármikor képes lenne a fegyverek újragyártását megindítani. Érdekesség, hogy a hírszerzés már akkor tudatában volt mindennek, amikor Bush arról beszélt, Szaddámmal le kell számolni. Az amerikai elnök helyes lépésnek gondolta a háború megindítását, mondván, mi lesz, ha 9/11 után Irak terrorszervezeteknek adja át fegyvereit.

Ám még szintén 2004-ben szakértők már megfogalmazták azt az álláspontot, hogy Bush csupán a háború melletti érvelésre használta fel a hírszerzési jelentéseket.

„A háború előtt az amerikai hírszerzés azt mondta az elnöknek, a kongresszusnak és a nyilvánosságnak, hogy Szaddám Huszeinnek biológiai és vegyi fegyverkészletei vannak, amelyeket ha nem ellenőriznek, még nukleáris fegyvere is lesz ebben az évtizedben. Ma már tudjuk, hogy ezek az értékelések tévesek voltak” – fogalmazott Pat Roberts, a szenátus hírszerzési bizottságának tagja. Álláspontja szerint nemcsak amerikai, hanem egy globális hírszerzési kudarc volt, ugyanis Washington mellé több szövetségese is felsorakozott. Rámutatott arra is, az ENSZ illetékesei már 1998-ban elhagyták Irakot, és a CIA-nak nem voltak olyan emberei, akik a tömegpusztító fegyverekre fókuszáltak volna. „Nem kérdés. Az iraki háborúhoz vezető hibák a nemzet történelmének hírszerzési kudarcai közé tartoznak” – osztotta meg gondolatait akkoriban Jay Rockefeller demokrata párti szenátor.

A Magyar Nemzetnek korábban Michael Doran, az amerikai Hudson Intézet vezető kutatója is arról beszélt, a fejlemények ismeretében már nem támogatná az iraki inváziót, mely egyébként nemcsak a CIA, de az amerikai kormány számára is hatalmas kudarc volt: Iránt megerősítették, miközben Irakot meggyengítették, de végül Bagdadtól Bejrútig az egész régiót maga ellen fordította Washington, mindenki az iráni vezetés mellé állt.

Hol bukott el a CIA?

Az ügy érdekessége, hogy bár nyíltan Szaddám – vélhetően hazai és nemzetközi tekintélye érdekében – nem jelentette ki, hogy nincsenek tömegpusztító fegyverei, az akkori iraki külügyminiszter, Nadzsi Szabri, valamint a hírszerzés vezetője a CIA-val és a brit hírszerzéssel (MI6) is tudatta, nincsenek Iraknak aktív tömegpusztító fegyverei. Mint kiderült, ezeket az információkat nem továbbították a hírszerzők, így meg sem vizsgálták azokat.

Mindezeken felül, miután Szaddám többször állított valótlant a tömegpusztító fegyverekről, a CIA azt hitte, továbbra is csupán hazudik az elnök, ám nagy hibát vétett akkor a hírszerzés, mikor nem ment utána az állításoknak – erről beszélt korábban Mark Thompson nemzetbiztonsági szakértő.

Charles Duelfer, el agente de la CIA que no encontró armas de destrucción masiva en Irakhttps://t.co/sp2Oc87cm7 pic.twitter.com/FQneN8CGMo

— ZonaCero (@zonacero) March 12, 2023

Jeremy R. Hammond, a Foreign Policy Journal szerzője pedig arra hívta fel a figyelmet cikkében, a hírszerzés téves következtetéseket vont le: például abból, hogy Szaddám veje, Szaddám Kamel 1995-ben elhagyta Irakot bátyjával együtt, arra következtettek, az arab ország tömegpusztító fegyvereket gyárt – annak ellenére, hogy Kamel többször leszögezte disszidálása után, nincs szó ilyen programról. Minden bizonnyal a CIA jelentéseiben közrejátszhatott az is, hogy Bagdad korábban valótlant állított nukleáris programjáról is: 1991 júniusában és szeptemberében urándúsításra találtak bizonyítékokat, ám a CIA már figyelmen kívül hagyta azt a köztudott tényt, hogy Irak nem sokkal később leszerelte nukleáris programját, ezt 1998-ban a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) is igazolta.

A CIA dezinformációs kampánya

Irak példáján keresztül egyértelműen láthatjuk, hogy a téves következtetések olyan következményekkel járhatnak, melyeket még évtizedek múlva is érzékelünk.

Szaddám híres tömegpusztító fegyvereit ugyanis soha nem találták meg, ennek ellenére az amerikai hadsereg bevonult Irakba, hatalmas káoszt, és az Iszlám Állam felemelkedését okozva, mely végül soha nem látott menekülthullámhoz vezetett Európában.

Arra, hogy a CIA-nak nem voltak konkrét bizonyítékai a tömegpusztító fegyverekről, csupán feltételezésekre hagyatkoztak, sokáig nem derült fény. A hírszerzés többször arra hivatkozott kudarcai megmagyarázása során, hogy Bagdad igyekezett elhitetni a fegyverek meglétét, azt sem zárták ki, Szaddám azért blöffölt róluk, így elrettentse Iránt.

A tény viszont az, hogy Szaddám egyszer sem állította, hogy Iraknak tömegpusztító fegyverei vannak. Éppen ellenkezőleg, ismétlődően, következetesen és őszintén tagadta ezt

– mutatott rá Jeremy R. Hammond, bírálva a CIA-t.

A szakértő kiemelte cikkében, Szaddám valóban beszélt fegyverarzenáljáról, ám azok kizárólag a hagyományos fegyverekre vonatkoztak, köztük nagy hatótávolságú ballisztikus rakétákra – melyek használatát az ENSZ betiltotta Irak számára. Feltehetőleg innen erednek azok az állítások, hogy Szaddám tömegpusztító fegyverekről beszélt, noha korántsem azokról volt szó. 

Nem volt bizonyíték arra, hogy Irak még mindig rendelkezik tömegpusztító fegyverekkel

– szögezte le Jeremy R. Hammond.

Borítókép: Szaddám Huszein volt iraki elnök szülővárosában, Tikritben egy mecset felavatásán 1998. április 24-én (Fotó: AFP/INA)