„A CIA (az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség – a szerk.) fő funkciója, hogy propagandát terjesszenek, befolyásolják az emberek elméjét. Kapcsolatban állsz egy újságíróval, sztorit adsz neki, de hamis állításokat is közölsz vele, tőle pedig információkat kapsz” – összegezte egy korábbi interjújában John Stockwell az amerikai hírszerzés munkáját. A CIA egykori tisztje 13 évet szolgált az amerikai hírszerzésnél mint helyszíni tiszt Afrikában és Vietnámban, majd a Nemzetbiztonsági Tanács washingtoni albizottságában dolgozott, később egy interjúban rántotta le a leplet az ügynökség működéséről.
Elmondta, az újságírók nagy szerepet töltenek be a hírszerzési feladatokban, a tisztek gyakorlatilag saját ügynökeikké formálják őket. A 70-es években legalább 400 újságíró működött együtt a CIA embereivel, köztük az újságírói szakma legnagyobb alakjai.
Stockwell többek között részt vett az 1961 és 1974 közötti angolai függetlenségi háborúban, valamint az 1955 és 1975 közötti vietnámi háborúban is, így bőven volt lehetősége tapasztalatokat gyűjteni a CIA és a sajtó kooperációjáról. Példaként megemlítette, hogy angolai kiküldetése során Londonban, Kinshasában és Zambiában is voltak szövetségesei. A gyakorlatban úgy nézett ki a közös munka, hogy mielőtt egy cikk megjelent volna a helyi lapokban, kiküldték a leiratot az újságíróknak, akik úgy adták le az anyagokat, ahogyan azt a CIA akarta.
Horváth József, az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója a Magyar Nemzetnek adott interjúban arra mutatott rá, nem egyedi esetről, hanem egy bevett technikáról van szó, mely a CIA-tól kezdve, Ukrajnában és az izraeli Moszadon át Oroszországban, Kínában, a világ minden táján elterjedt.
Stockwell arról is beszámolt, egyszer kubai erőszakolókról kellett írniuk, akkor még hamis fotókat is nyilvánosságra hoztak, mondván, ilyen szörnyűségeket követnek el a karibi országban. Az interjúban az egykori tiszt elismerte, nem tudtak ilyen esetekről, csak annak az illúzióját kellett kelteni, „hogy a kommunisták csecsemőket esznek reggelire”. Kiemelte Vietnám sem volt kivétel: az 50-es és 60-as években százasával jelentek meg az angol nyelvű, CIA által támogatott, az ország történetéről, a marxizmusról szóló könyvek. Ismertette, ilyenkor megadták az írónak, hogy minek kell szerepelnie a könyvben, azonkívül bármiről írhat benne.
„Ez az egyik legnagyobb bohózat, amit a CIA és a kongresszus az amerikai néppel csinált” – fogalmazott Stockwell, utalva arra, hogy egyébként még azt is mindenki tudta, kik dolgoznak a CIA-nak. Példaként megemlítette, hogy Vietnámban, ha sárga pontok és a 144-es szám volt a rendszámtáblán, akkor a jármű és utasai az amerikai hírszerzéshez tartoznak. Szintén árulkodó jel volt az autó típusa – leginkább a kisebb, vidéki településeken: ha valakit zöld terepjáróval láttak, biztosan a CIA-nak dolgozott. Stockwell ugyanakkor előnyeire is rávilágított az árulkodó jeleknek: felismerték őket azok, akiknek valamilyen információik voltak számukra.
