Dov Fischer rabbi X-en közzétett bejegyzésében arra mutat rá, hogy Donald Trumpnak teljesen igaza van abban, hogy az „öngyilkos baloldali Schumer–Soros–Emhoff zsidóknak meg kell vizsgálni az elméjét”, amiért az Obama–Biden–Harris-féle demokratákra szavaztak – olvasható a Tűzfalcsoport elemzésében. Amikor Sid Rosenberg, a New York-i ABC rádió büszke zsidó műsorvezetője azt mondta, hogy „az ilyen típusok rossz zsidók, Trump egyetértett, és én azt mondtam: „Ámen, testvér!”.
Ortodox rabbi vagyok, és tudom, hogy mi, ortodox és hagyományos zsidók milliói így érzünk, ahogy a hívő katolikusok is szégyellik az olyan katolikusként képmutatókat, mint Biden, Pelosi és az a tömeg, amely naponta szembeszáll a Vatikánnal
– zárja bejegyzését Dov Fischer rabbi a Koalíció a Zsidó Értékekért nyugati regionális alelnöke. Hozzátette:
Egy 2500 ortodox rabbit tömörítő szervezet országos alelnöke vagyok. Egy több mint egymillió zsidóból álló közösséget vezetünk. (…) Ugyanakkor senki sem frusztrálódik nálunk jobban, amikor egy Bernie Sanders, Chuck Schumer, egy Soros György vagy Doug Emhoff zsidóként jellemzi magát.
Hogy egy kifejezést használjak: „Nem a mi nevünkben”
Ezek a szereplők nem tartják be a zsidó szombatot annak törvényei szerint. Nem esznek kóserül. Büszkék azokra a gyerekeikre, akik homoszexuálisokhoz vagy leszbikusokhoz (Schumer) vagy Izrael-ellenes arab muszlimokhoz (Soros) vagy egyszerűen csak nem zsidókhoz mennek hozzá, akik nyomást gyakorolnának Izraelre, miközben a gyerekeik pénzt gyűjtenek a „palesztinoknak” (Emhoff) – teszi hozzá Fischer friss írásában.
A napjaink balliberális dimenziójában filantrópnak beállított Soros György azzal alapozta meg milliárdos vagyonát, hogy válságok közepette spekulált nehéz helyzetben lévő országok kárára. Hasonló receptet követ(ne) az európai kontinenst sújtó migráció vonatkozásában is, ezúttal a teljes Európai Uniót célkeresztjébe véve, amelynek során a közösség és tagállamai gazdaságának ellehetetlenítése, az európai polgárok eladósítása révén kíván(na) pénzt keresni.
E tervéhez pedig a globális pénzhatalom érdekeit feltétel nélkül kiszolgáló balliberális uniós bürokrácia lelkesen asszisztál hatalmának kiterjesztése érdekében.
A közelmúltban Tucker Carlson is beszélt a Soros-féle migrációalapú népességcsere veszélyeiről.
A 2015-ös európai migrációs válság óta eltelt közel 10 év tapasztalatai egyértelmű bizonyítékul szolgálnak arra vonatkozóan, hogy milyen dermesztő következményekkel és kockázatokkal jár Európára nézve a tömeges bevándorlás. Ennek kapcsán elegendő csak a belső biztonság összeomlására (Párizs, Berlin, Brüsszel stb. tragédiái és ártatlan áldozatai) vagy a társadalmi ellátó rendszerek túlterheltségére gondolni szerte Nyugat-Európában – olvasható az elemzésben.
S bár ezt az álszent balliberális érvelés minduntalan igyekszik megcáfolni, az igazság az, hogy a tragikus fejlemények már a migrációs válság kezdetén előre láthatóak voltak. Csak éppen a Soros-féle Nyílt Társadalom már akkor felfoghatatlan összegeket fordított arra, hogy legkülönbözőbb eszközei révén lejárassa és hiteltelenítse a várható következményekre figyelmeztető jobboldali hangokat, érkezzenek azok akár a politika, akár a tudomány, akár a civil szféra világából.
Nyilvánvaló tehát, hogy a bevándorlás ösztönzése, illetve támogatása nem az Európai Unió, nem a közösséget alkotó szuverén tagállamok, de legfőképpen nem az európai polgárok érdeke. Joggal merül fel a kérdés, hogy akkor voltaképpen kié, és vajon miért segíti mindezt Soros György, valamint az európai érdekek érvényesítésére, szolgálatára és védelmére megbízott jelenlegi uniós bürokrácia.
Soros már a balliberális uniós vezetés elhibázott politikája következtében előálló krízis első pillanataiban felismerte a bevándorlásban rejlő (immorális) üzleti lehetőséget. Az ezzel kapcsolatos tervét – amelynek létét a balliberális propaganda azóta is kitartóan igyekszik tagadni – az amerikai spekuláns a legvilágosabban 2015 szeptemberében a Project Syndicate nevű, egyébként általa és számos más, nemzetközi baloldali hálózati szereplő által finanszírozott honlap hasábjain megjelentetett publikációjában mutatta be. Ez az az azóta hírhedtté vált cikk, amelyben az egyébként semmilyen demokratikus legitimációval nem rendelkező „filantróp” az európai polgárok feje fölött adta ki arra vonatkozó utasítását, miszerint az Európai Unió tagállamainak bevándorlók tömegeit kell befogadniuk és pénzügyileg finanszírozniuk.
Egészen pontosan úgy fogalmazott, hogy „az Európai Uniónak vállalnia kell a felelősséget a közös menekültpolitika hiányáért, amely az idei növekvő menekültáradatot kezelhető problémából egy újabb politikai válsággá változtatta”, éppen ezért a jövőben az EU-nak „évente legalább egymillió menedékkérőt [pontosabban gazdasági bevándorlót] kell befogadnia”.
Az Európai Uniónak minden egyes bevándorló után 15 ezer eurót szükséges biztosítania a tagállamoknak, „hogy fedezze a szállás, az egészségügyi ellátás és az oktatás költségeit, és hogy a tagállamok számára is elfogadhatóbbá tegye a menekültek befogadását”. Emellett a közösségnek „kell vezetnie azt a globális erőfeszítést, hogy megfelelő összegekkel segítsék Libanont, Jordániát és Törökországot az ebben az országokban jelenleg élő négymillió menekült támogatására”, amely a pénzember számításai alapján legalább 5000 euró éves kiadást jelentene menekültenként, azaz összesen 20 milliárd eurót.
Soros szerint „az EU-nak el kellene köteleznie magát, hogy a külső határok mentén fekvő országoknak még legalább 8-10 milliárd eurót adjon…”. És akkor nem beszéltünk még tervének azon elemeiről, mint a különleges gazdasági övezetek létrehozása Tunéziában, illetve Marokkóban, ami szintén jelentős költségvonzattal járna.
A fentiek megvalósítása tehát az Európai Uniónak optimista becslés szerint is évi több tíz milliárd eurójába kerülne. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a hatékony határvédelem ennek az összegnek a töredékéből is megteremthető lenne.)
A Soros által felvázoltakkal összefüggésben azonban felmerül a kérdés, hogy – mivel az EU-t a tagállamok finanszírozzák – miért érné meg számukra olyan pénzt visszakapni a bevándorlók támogatására, amit korábban saját maguk fizettek be az unió kasszájába?
Viszont, ha nem az uniós költségvetésből, akkor mégis miből kellene finanszírozni a tömeges migrációt?
Soros erre is megadja a választ: közös hitelfelvétellel, hosszú lejáratú kötvénykibocsátással.
Ez mindenekelőtt az európai gazdaság összeomlását és az európai polgárok több generációt érintő eladósítását eredményezné, miközben a magas kamatra hitelt biztosító pénzügyi körök dupla haszonra tehetnének szert.
Nem mellesleg pedig az EU-nak nyújtott hitellel Soros gyakorlatilag az egyik zsebéből a másikba pakolná át pénzeszközeit, miközben tovább gazdagodhatna a kamatokból. Utasításai szerint ugyanis „a nem kormányzati szervezetek […] mint szponzorok” jelenléte nélkülözhetetlen a tömeges bevándorlás és a demográfiai szerkezet megváltoztatásának sikeréhez, így bőven jutna forrás a Nyílt Társadalom hálózatához is, amellyel a pénzember szervezeteinek láncolata egy bevándorlásból élő, migrációs iparággá teljesedhetne ki.
Vagyis a globális pénzhatalom egyik legaktívabb és egyben legkíméletlenebb spekulánsa, aki azzal alapozta meg milliárdos vagyonát, hogy válságok közepette spekulált nehéz helyzetben lévő országok kárára (Nagy-Britannia, Thaiföld, Korea stb.), újfent gazdaságok és emberek millióinak tönkretételéből akar(na) pénzt csinálni. Ennek kapcsán érdemes felidézni Soros egy korábbi sokatmondó nyilatkozatát:
1997 januárjában valóban árfolyamcsökkenésre játszottunk mind a thaiföldi baht, mind a maláj ringgit esetében.[…] Ha aktívan benne lettünk volna [a válságban], akkor sem lenne semmi lelkiismeret-furdalásom. A piacok arra valók, hogy használják őket. És mi élünk a piac kínálta lehetőségekkel.
De vajon az Európai Unió balliberális vezetése miért asszisztál az európai polgárok érdekeivel nyilvánvalóan ellentétes, elvtelen üzleti célokat szolgáló spekulációhoz, és miért támogatja Soros bevándorlást ösztönző törekvéseit?
A válasz épp oly lehangoló, mint amennyire nyilvánvaló.
Egyrészt a közelmúlt válságai már számos alkalommal rámutattak arra, hogy a jelenlegi uniós vezetés totális alárendeltjévé vált a globális pénzhatalom érdekeinek, elég csak a koronavírus-járvány vagy az orosz–ukrán háború különböző vetületeire gondolni.
Másrészt a brüsszeli elit a migrációban és az annak következményeként előálló közös hitelfelvételben is hatalma kiterjesztésének és a nemzetállami szuverenitás leépítésének egyik lehetőségét és eszközét látja.
A közös pénzügyi kötelezettségvállalás mögött – amelynek negatív tapasztalatait hazánknál jobban senki nem ismerheti a közösségben – ugyanis a profitorientált szempontok mellett ideológiai okok is meghúzódnak, segítségével az EU még egyet léphetne a föderáció irányába és újfent homályos, nem létező szabályok, illetve rögzítetlen feltételek alapján gyakorolhatna nyomást a tagállamokra a pénzek elosztása során.
De arról sem szabad megfeledkezni, hogy a múltban már számos alkalommal bebizonyosodott, hogy a hitelezők pénzükkel a történelem alakításának jogát is meg kívánják vásárolni, ezt teszi Soros György is, aki cikkében rögtön el is rendeli, hogy a bevándorláspolitikát nemzeti hatáskörből uniós hatáskörbe és központi irányítás alá kell vonni, ezáltal elérve, hogy a tagállamok polgárai a legcsekélyebb befolyással se rendelkezzenek a (migrációs) folyamatokra.
A Soros-féle folyamatos offenzíva fontos célpontja a magyar miniszterelnök mellett a republikánus Donald Trump, akit éles hangvételű, konfrontatív cikkben támad Alex Soros a The Washington Postban, többek között „autokratának” nevezve a volt elnököt, akinek visszatérését meg kell akadályozni.
Látni kell tehát, hogy a migráció ösztönzése mögött is kíméletlen üzleti és politikai (hatalmi) érdekek húzódnak meg, amelyek a globális pénzügyi hatalomnak eladósított európai polgárokat egy – a tagállamok jogfosztásai mentén a nemzetállami szuverenitást fokozatosan felszámoló – demokratikus úton nem legitimált európai szuperállam vezetése alá vonná, amely mindenre hajlandó, csak az európai érdekek képviseletére nem. Ennek a törekvésnek kizárólag egy mielőbbi, az unió vezetésében beálló patrióta fordulat tud gátat szabni – ovasható az elemzésben.
Borítókép: Donald Trump volt amerikai elnök, a Republikánus Párt elnökjelöltje beszédet mond a Minnesota állambeli Harrisburgben tartott választási nagygyűlésen 2024. július 31-én (Fotó: MTI/EPA/Michael Reynolds)
