Az asszony és a kisgyerekek földi maradványait közös sírban helyezték végső nyugalomra. Egy egész ország gyászolja a Bibas családot.
„Shiri, maradj velem, hogy ne süllyedjek el a sötétben” – búcsúzott meggyilkolt feleségétől az életben maradt férj, Jarden Bibas. „Ki fog most segíteni a döntésekben? Hogyan döntsek nélküled?” – tette hozzá, és sírástól akadozó hangon megemlékezett két vörös hajú, túszként elhurcolt és meggyilkolt kisfiáról is.
Ariel, remélem, nem haragszol rám, hogy nem tudtalak megvédeni. Remélem, tudod, hogy minden nap minden percében gondolok rád. Remélem, jó ott a mennyben, és biztos megnevetteted az angyalokat.
– mondta Jarden Bibas.
„Nem gondoltam, hogy lehetne tökéletesebb a családunk, mint amilyen volt, és aztán jöttél te, és még tökéletesebbé tetted. Emlékszem, amikor születtél, és édesanyád a világra hozott, a szülésznő egyszer csak megállt, és azt hittük valami baj van, de csak annyit mondott, hogy még egy vörös hajú gyerek érkezett a családba”– emlékezett kisebbik gyerekére édesapja.
Jarden Bibas mellett Shiri nővére, Dana, Jarden Bibas húga, Ofri, a legközelebbi barátok és a kibuc képviselői búcsúztak az egész világon ismertté vált család három tagjától.
Szerda reggel izraeliek tízezrei álltak sorfalat végig az utak mentén, ahol a koporsókat szállító járművek elhaladtak a temető felé, az ország középső részétől, a déli területekig, a Gázai övezet közelében fekvő Cohár temetőjéig.
A tömeg izraeli zászlókkal és a gyerekek vörös hajára emlékeztető narancsszínű lufikkal, bocsánatot kérő és együttérzésüket kifejező táblákkal várták az izraeli zászlóba burkolt koporsókat, hogy utolsó útjukon tisztelegjenek a terrortámadás áldozatává vált család emléke előtt.
A hozzátartozók kérésére az elrablásuk után 509 nappal zajló temetési szertartást szűk körben, meghívottakkal tartják meg a Nir Óz kibucbeli otthonuk és elhurcolásuk közelében lévő temetőben. Ezért arra kérték a család fájdalmában osztozókat, hogy az oda vezető utakon fejezzék ki részvétüket. A temetési menet megindulásakor a Bibas család azt üzente, remélik, hogy eljön a nap, „amikor újra az öröm és nem a szomorúság pillanataiban lehetünk együtt”. A családapa, a február 1-jén a Hamász fogságából kiszabadult Jarden Bibas bocsánatot kért, amiért nem tudja egyenként megölelni a koporsókat jelenlétükkel megtisztelőket.
„Látunk és hallunk mindannyiótokat. Ez meghat minket és erőt ad nekünk”– közölte a család.
Jarden nővére, Ofri köszönetet mondott a temetési menet résztvevőinek, és azt írta: „Egy összetört országot látok az ablakon át. Nem térünk magunkhoz mindaddig, amíg az utolsó elrabolt is haza nem jön”.
Felrúgott megállapodás, nem Shiri Bibast adták át először
Jarden, Shiri, Ariel és Kfir Bibaszt 2023. október 7-én rabolták el Nir Óz kibucbeli otthonukból, amikor a Hamász vezette terroristák ezrei megrohamozták Dél-Izraelt, megöltek mintegy 1200 embert és 251 túszt ejtettek, ami után Izrael háborút indított a Gázai övezetben a terrorszervezetek uralma ellen.
A Hamász a tűzszüneti megállapodás értelmében az előző héten csütörtökön adta át a nemzetközi vöröskereszt közvetítésével Izraelnek a 83 évesen, fogságban megölt Oded Lifsic, Ariel és Kfir Bibas, valamint egy azonosítatlan gázai nő holttestét, aki a terrorszervezet szerint Shiri Bibas volt. Csakhogy a vizsgálatok megállapították, hogy nem az édesanya maradványait adták vissza. Izrael tiltakozása után szombaton visszaadták az édesanya holttestét.
A szakértői vizsgálatok azt is megállapították, hogy a gyerekeket már 2023 novemberében brutálisan meggyilkolták, fogva tartóik puszta kézzel végeztek velük, néhány héttel azután, hogy elhurcolták őket. Az izraeli hadsereg szerint brutális meggyilkolásuk után is „szörnyű tetteket követtek el rajtuk”, hogy megpróbálják eltüntetni a gyilkosság nyomait. Megcsonkították a holttesteket, hogy utólag azt mondhassák, az izraeli hadsereg légitámadásában vesztették életüket.
