A feltételezések szerint a megtalált roncs az M–49-es tengeralattjáró, amelynek 1941. augusztus 16-án szakadt meg a kapcsolata a flottával. A fedélzetén szolgáló 22 fős legénység életét vesztette a tragédiában. A szovjet haditengerészet akkori feljegyzései szerint az M–49 éppen harci bevetésen volt a Nagy Péter-öböl délnyugati részén, amikor eltűnt – írja a RIA Novosztyi.
A roncs pontos helyét és típusát az Igor Belouszov nevű mentőhajó személyzete állapította meg, miután víz alatti távirányítású kutatóeszközök segítségével vizsgálták meg a víz alatti objektumot. A méretek, a hajótest formája és a felfedezett fegyverzet alapján megerősítést nyert, hogy egy M osztályú Maljutka tengeralattjáróról van szó.
Apró, de hatékony hadihajók
Az úgynevezett Maljutka típusú tengeralattjárók – nevüket kis méretük miatt kapták – nagy előnye az volt, hogy vasúton is szállíthatók voltak, szétszerelés nélkül. Ezek a kompakt tengeralattjárók 258 tonnás vízkiszorítással, orrukban két torpedóindító csővel, valamint egy 45 mm-es fedélzeti ágyúval rendelkeztek. Az M–49 mellett ugyanebben az időszakban tűnt el a másik M osztályú tengeralattjáró, az M–63 is, amely szintén a Csendes-óceáni Flotta kötelékébe tartozott.
A két tengeralattjáró sorsát csaknem húsz éve próbálják felderíteni. A kutatásokban az évek során több hajó és intézmény valamint más katonai és civil egységek is részt vettek.
Történelmi jelentőségű felfedezés
A felfedezés nemcsak katonai, hanem történelmi és emlékezetpolitikai szempontból is kiemelkedő, hiszen egy évtizedek óta eltűntnek hitt egység sorsára derült fény. A hajóroncs megtalálása lehetőséget ad arra is, hogy méltóképpen emlékezhessenek meg az elesett tengerészekről, akik életüket áldozták a háborúban.
A kutatás folytatódik, hogy hivatalosan is megerősítsék a tengeralattjáró azonosítását, és kiderüljön, pontosan mi okozhatta a végzetes tragédiát 1941 augusztusában.
