A fegyveres egyedül követte el a támadást, amely délelőtt körülbelül tíz órakor kezdődött. A lövéseket hallva a környéken élők először nem értették, mi történik, majd hívták a rendőrséget. A diákok és tanáraik megpróbáltak elbújni a támadó elől és menekülni, miközben a rendőrség gyorsan, 17 perc alatt helyreállította a rendet, több száz rendőr bevonásával – írja a BBC.
Az áldozatok között kilenc, 14 és 17 év közötti diák volt, egy lengyel diákot kivéve mindegyikük osztrák állampolgár volt. Egy tanár a kórházban halt bele a sérüléseibe.
Mint kiderült, az elkövető, A. Arthur a szüleivel élt, anyja osztrák, apja pedig örmény származású. Otthonukban a rendőrség búcsúlevelet és -videót, valamint egy működésképtelen csőbombát talált. A támadásban használt fegyverekre az elkövetőnek volt engedélye.
Ausztria szigorú fegyvertartási szabályai ellenére az országban magas a fegyverviselés aránya. Az iskolai lövöldözések ritkák, az elmúlt évtizedekben csak néhány hasonló eset történt, de ezek közül egyik sem volt ennyire tragikus.
A keddi lövöldözés hatalmas sokként érte a helyi közösséget és az egész országot, továbbra is próbálják kideríteni a támadás lehetséges indítékait. A tragédia miatt Ausztriában háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el.
A Magyar Nemzet kérdésére Sebestyén Árpád elmondta, hogy az ilyen kritikus helyzetek több tényező együttes hatására alakulnak ki.
A figyelem- és törődéshiány-érzés, a frusztrációk okán felgyülemlett feszültség miatt annyira gátlás alá kerülnek a mérlegelést szabályozó funkciók, hogy bár az elkövető látszólag tudatos – például fejre céloz –, érzelmileg mégis beszűkült állapotban van.
– Ilyenkor az ember legrosszabb tulajdonságai is előtérbe kerülhetnek: agresszív késztetések, düh, másnak ártás késztetése. Ezek eredhetnek jelen esetben például a be nem fejezett tanulmányokból, de akár a szóbeszéd szerinti bántalmazásból is. A keserűség, a tehetetlenség érzése és a megélt akadályokból kialakuló frusztráció haraggá, majd gyűlöletté alakulhat: ilyen érzelmi állapotban történhetnek lövöldözések – tette hozzá.
A kríziskezelő szakpszichológus hangsúlyozta: az, hogy a szakemberek megpróbálják megérteni valakinek a személyiségét, nem jelenti azt, hogy mentegetnék a tettét. Hozzáfűzte, hogy szerinte csak rendszerszintű gondolkodással lehet hatékonyan kezelni ezeket a helyzeteket: különösen fontos szerep hárul a pedagógusokra, pszichológusokra, az oktatási intézményekre és a gyermekeket, fiatalokat körülvevő közösségekre. A személyes kommunikáció hangsúlyozása és a megértő figyelem kulcsfontosságú lehet a megelőzésben.
Az eseményrekonstrukciók alapján gyakran kiderül, hogy az elkövetők nem tudtak, nem találták a módját vagy valamiért nem mertek segítséget kérni, mint például a szégyenérzet, a további megalázástól való félelem stb.
–Lehet, hogy fizikailag lett volna lehetőségük, de ők úgy érezték, hogy nem oszthatják meg a gondolataikat, még akkor sem, ha olykor ártó késztetéseknek voltak tudatában. Pedig ha valaki ezt kimondja, az nem a veszélyt, a betegséget jelenti, hanem azt, hogy próbál megküzdeni ezekkel a belső konfliktusokkal – magyarázta a szakember.
Kiemelte, ha egy gyerek vagy fiatal szemtanúja volt egy ilyen tragikus eseményeknek, és segítséget kér, azt azonnal biztosítani kell számára. Ez lehet pszichológiai támogatás, de akár az is sokat segít, ha a barátaival kibeszélheti az élményt – még akkor is, ha például káromkodva, olykor látszólag összefüggéstelenül vagy erős érzelmek kíséretében is teszi, és így fejezi ki, milyen borzasztó volt mindezt megélni.
Fontos a család érzelmi támogatása is, és az, hogy a gyerek, a fiatal bármilyen reakcióját ítélkezés nélkül fogadják.
– Csoportos feldolgozásra is szükség lehet az egyéni szakmai segítség mellett – tette hozzá a szakember. – Ausztriában ez nagyon magas színvonalon működik, de itthon is rendelkezésre állnak ezen a területen jól képzett pszichológusok, és ha valaki igényli, a szakemberek segítenek a krízispszichológia eszközeivel. Fontos ilyenkor, hogy az érzelmi ventiláció után, amelynek során nem tanácsokat osztogatunk, cselekvésre ösztönözzünk: megkérdezzük a szemtanút, mit tervez, majd biztosítsuk számára a társas támaszt. Bár közhelynek tűnhet, de a pszichoedukáció is alapvető: el kell mondani, milyen pszichés tünetek jelentkezhetnek. A kedvetlenség, a szitokszavak használata, a korábban nem jellemző érzelmi megnyilvánulások, iskolai problémák – ezek teljesen normálisak lehetnek egy abnormális helyzet után, akár hónapokig is.
Egyelőre nem tudni pontosan, mi állt a grazi támadás hátterében, ennek ellenére rendkívül fontos beszélnünk a zaklatásról – erről a csendes gyilkosról. Az iskolai vagy munkahelyi zaklatás, a kiközösítés, a megszégyenítés súlyos következményekkel járhat.
Sok áldozat nem tud megküzdeni ezzel, és sajnos nem kevesen emiatt véget vetettek életüknek.
– Magyarországon több jól felkészült szakmai szervezet is működik, például az Igazságügyi Minisztérium országos áldozatsegítő központhálózattal rendelkezik, ahol pszichológusok, szociális munkások és jogászok segítik a jelentkezőket, vagy rendelkezésre áll a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány. Emellett a segélyszervezetek is számos lehetőséget kínálnak. Továbbá bátran ajánlom a lelki elsősegély telefonszolgálatot a 116-123-as ingyenes számon. A Magyar Pszichológiai Társaság krízis- és katasztrófapszichológiai szekciójában pedig az ország e területen legfelkészültebb szakemberei közül többen is dolgoznak – zárta gondolatait Sebestyén Árpád.
Az iskolai lövöldözések Európában jóval ritkábbak, mint az Egyesült Államokban, de előfordultak súlyos esetek, amelyek nagy visszhangot keltettek. Összegyűjtöttük a legismertebb európai iskolai lövöldözéseket.
Magyarország
2009. november 26-án a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Karán történt fegyveres támadás. Az elkövető G. Ákos, 23 éves gyógyszerészhallgató, egy illegálisan tartott pisztollyal nyitott tüzet csoporttársaira és az egyetem dolgozóira. A lövöldözésben egy 19 éves hallgató életét vesztette, három ember pedig megsebesült, köztük egy oktató, egy takarítónő és egy másik diák. A támadás egy előadás után történt: az elkövető előbb a saját csoporttársai közé lőtt, majd egy másik terembe ment, ahol folytatta ámokfutását. A biztonsági személyzetnek sikerült megfékeznie, a rendőrség azonnal őrizetbe vette.
A gyilkosság hátterében valószínűleg személyes sérelmek, elszigetelődés és mentális problémák álltak. A bíróság előre kitervelten, aljas indokból elkövetett emberölés miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte G. Ákost, feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül.
Az eset hatalmas visszhangot váltott ki az országban, ilyen típusú iskolai erőszak korábban nem fordult elő Magyarországon. A lövöldözés nyomán felerősödtek a fegyvertartással kapcsolatos viták, és több egyetemen megerősítették a biztonsági intézkedéseket, valamint előtérbe került a hallgatók mentális egészségének szűrése és támogatása.
Németország
2009. március 11-én egy 17 éves fiú fegyverrel támadt volt iskolájára Winnenden városában. Tim Kretschmer korábban az Albertville Realschule tanulója volt. Több osztályteremben lövöldözött, kilenc diákot és három tanárt ölt meg. Ezután ellopott egy autót, majd menekülés közben újabb embereket ölt meg. Végül, amikor a rendőrség sarokba szorította, saját magával is végzett.
Kretschmerről később kiderült, hogy pszichés problémákkal küzdött, depressziós volt, de nem kapott megfelelő segítséget. Az ámokfutás után Németország szigorított a fegyvertartási törvényeken, külön figyelmet fordítva a fiatalkorúak és családjaik fegyvertárolási kötelezettségeire. A tragédia rávilágított arra is, mennyire fontos időben felismerni a mentális problémákkal küzdő fiatalokat, és támogatást nyújtani nekik, mielőtt ilyen szörnyű események bekövetkezhetnének.
2002-ben az erfurti Gutenberg Gimnáziumban történt egy súlyos tragédia. Az elkövető a 19 éves Robert Steinhäuser volt, aki korábban az intézménybe járt, de tanulmányi és magatartási problémái miatt kirúgták. A támadás reggelén fekete ruhában, maszkban tért vissza az iskolába, magával vitt egy lőfegyvert, amit hivatalosan sportlövészetre szerzett be.
