Nem tagadják meg a pápát, mégis kiközösítést állapított meg Róma

Egyháziak és hívek történelmi mértékű részvételével szentelt négy új püspököt a Szent X. Piusz Papi Testvérület a svájci Écône-ben július 1-jén. A több mint ötórás, szabadtéri szertartáson mintegy tizenhétezer hívő és egyházi személy vett részt összesen hetven országból, a beszámolók szerint. Alfonso de Galarreta és Bernard Fellay püspökök vezették a szentelést, akiket még Marcel Lefebvre érsek ordinált 1988-ban, a mostanihoz hasonlóan, pápai mandátum nélkül. A közel negyven éve történt szentelés esetéhez hasonlóan a Hittani Dikasztérium megállapította, hogy latae sententiae, vagyis önmagától beálló kiközösítésbe estek a felszentelők és a felszenteltek egyaránt, ugyanakkor a Testvérület nem szándékozik elszakadni Rómától és számos érvet ismertettek amellett, hogy miért nem valódi skizmáról van szó.

Forrás: FSSPX

A szentelést követően napon, az LMBTQ közösségek támogatásáról, illetve a teológát és szexualitást összekeverő vitatott megnyilatkozása miatt bírált Víctor Manuel Fernández bíboros kiadta rendeletét, melyben miután név szerint kimondja benne a szentelőkre és szenteltekre a kiközösítést, így fogalmaz: „A klerikusokat és a világi hívőket figyelmeztetjük, hogy ne csatlakozzanak a Szent X. Piusz Papi Testvérület szakadásához, mert ipso facto a latae sententiae kiközösítés büntetését vonnák magukra.„ A rendelet ugyanakkor további értelmezési kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, pontosan kikre vonatkozik a világi hívek közül a büntetés. A rendelet ugyanakkor további értelmezési kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a világi hívek közül pontosan kikre vonatkozik a büntetés: a szöveg ugyanis a Testvérülethez formálisan csatlakozó hívekről beszél, nem pedig általában mindazokról, akik valaha részt vettek annak liturgiáin. Ezen felül a szakadás papokra és hívekre vonatkozó kritériuma az, hogy „formálisan” kell szakadárnak lenniük, amely jelen esetben azt jelenti, hogy az egyén elutasítja a pápát és szándékosan csak a FSSPX miséit látogatja.

Nem tagadták meg a pápát és nem akarnak szakadást

A szakadás nem pusztán külső cselekedet – írta Johannes Regele tartományfőnök, hangsúlyozva, hogy „a szakadáshoz szükséges a megosztás akarata – az úgynevezett animus schismaticus”. A tartományfőnök leszögezte, ez az akarat nincs meg bennük és soha nem is volt meg. 

Valljuk a pápa primátusát, a tanítóhivatal tévedhetetlenségét, a hét szentséget és a nicea–konstantinápolyi hitvallást. Nem az Egyház ellen cselekszünk, hanem érte. Aki meg akarja menteni az Egyházat, az nem akarhatja egyúttal el is hagyni azt. Nincs szándék a szakadásra – nincs szkizma. Ennyire egyszerű.