A nyugati sajtóban ugyancsak több helyen olvasható, hogy a kínai sajtó nem számolt be a katasztrófáról, a híreket elhallgatta, a videókat nem lehet megtekinteni, amely a cenzúra erejét mutatja. Ez igaz is, meg nem is, hiszen a cenzúra valóban működik Kínában, de a belső média annyira nagy és erős, hogy az eseményről készült videók tömege érhető el a kínai oldalakon.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy a mesterséges intelligencia korában nem könnyű megállapítani, mely videók valósak és melyek digitális hamisítványok.
A nyugati média rengeteg szenzációhajhász videót közölt, amelyek drámaiak, de nem feltétlenül valósak.
A britek nevei
A brit hatóságok és média még 2007-ben is Burma néven illette az 1989-től kezdve hivatalosan Mianmarként bejegyzett országot, ezzel jelezve a régi gyarmati idők hagyományait és az álláspontot, hogy London nem fogadja el az ottani katonai junta hatalombitorlását. Aztán a britek megenyhültek, Mianmart az egész világ elfogadta ilyen néven, ráadásul nehezen lehetett ragaszkodni az akkori főváros, Rangoon ilyen formában való használatára – a mianmari kormány Yangonra változtatta a város nevét –, ha a britek szó nélkül elfogadták India számos névváltoztatását.
Ma már nincs se Bombay, se Kalkutta, se Trivandrum, se Madrasz, ahogy politikailag már nem számít korrektnek a dél-kínai Guangchoura a Kanton nevet használni.
Úgyszintén régies és kerülendő az összes kínai város nevében a -king utótag használata angol nyelven, ezek a nevek ugyanis a japán megszállás idején váltak használatossá. Ezért lett Nankingból Nancsing, de az északi főváros, Peking ma is tartja magát, legalábbis magyarul és franciául.
Borítókép: Kínai mentőalakulatok Tibetben (Fotó: CNS)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!