Az új török csatornától tart Moszkva

Egy új, mesterséges átjáróval kötné össze a Fekete-tengert a Márvány-tengerrel Törökország: a tervezett hajózási csatorna segítene megbirkózni a megnövekedett kereskedelmi forgalommal, és megakadályozná, hogy a Boszporuszon olyan feltorlódás alakuljon ki, mint március végén a Szuezi-csatornán, amely öt napra megbénította a világkereskedelmet. Van azonban egy bökkenő: Ankara tervei szerint az új hajózási útvonal nem tartozna a régió egyik biztonsági pillérének számító montreux-i egyezmény alá, ami elsősorban Moszkvát zavarhatja, és erős nemzetközi tiltakozást is kiválthat.

A vessel carrying shipping containers passes the Fatih Sultan Mehmet Bridge while navigating the Bosphorus Strait in Istanbul, Turkey, on 8 August 2018. (Photo by Diego Cupolo/NurPhoto) (Photo by Diego Cupolo / NurPhoto / NurPhoto via AFP) Fotó: DIEGO CUPOLO

Mindez egyébként tökéletesen illeszkedik Ankara geopolitikai terveihez:

Törökország egy világkereskedelmi központtá szeretne válni, amely fontos szerepet tölthet be mind a kelet–nyugat irányú, mind az észak–dél irányú áruforgalom esetében.

A csatornának az egyre növekvő világkereskedelem fényé­ben valóban lenne értelme, az építkezés nemzetközi megítélése azonban a montreux-i egyezménybe ütközik.

A Boszporusz a világ egyik legforgalmasabb átjárójának számít Fotó: Europress/AFP

Az 1936-ban elfogadott mont­reux-i egyezmény a régió egyik alapvető biztonsági dokumentumának számít. Az egyezmény kötelezte Törökországot az ellenőrzése alatt álló tengerszorosok (Boszporusz és a Dardanellák) demilitarizációjára, és garantálta a civil hajók akadálytalan, szabad mozgását. A kereskedelmi hajók áthaladásáért Törökország csak egy rögzített, alacsonyabb díjat szedhet, ám cserébe elismerték a szorosok feletti török fennhatóságot. A hadihajók mozgását ugyanakkor korlátozták: békeidőben csak a fekete-tengeri államok hadihajói közlekedhetnek a szorosokon keresztül, minden más ország csak komoly méretbeli és időbeli korlátozásokkal.

Hadiállapot időszakában ugyanakkor Törökország teljesen a belátása szerint használhatja a Boszporuszt és a Dardanellákat, akár ki is tiltva onnan a külföldi hadiflottákat.

2018 januárjában az akkori török miniszterelnök, Binali Yıldırım kijelentette, hogy az Isztambul-csatorna nem tartozik majd a montreux-i egyezmény rendelkezései alá, és a jelek szerint ehhez azóta is tartja magát a kormány. Ha ez valóban így lesz, akkor Ankara potenciálisan befolyással tud lenni a kereskedelmi hajók áthaladására a Fekete-tenger és a Földközi-tenger között, jelentősen emelheti a díjakat, ráadásul a hadihajókra vonatkozó korlátozások is érvényüket vesztik az új csatornán.

Ha van olyan ország, amelynek a biztonsági érdekeivel kifejezetten ellentétes lenne az Isztambul-csatorna megépítése, akkor ez Oroszország.

Az orosz szakértők szerint az Ankara által megálmodott csatorna teljesen felboríthatja a térség geopolitikai viszonyait, és a Fekete-tenger militarizációjához vezet. Ettől tartanak egyébként az ellenző nyilatkozatot aláíró török admirálisok is: szerintük a montreux-i egyezmény megkerülése hosszú távon háborúba sodorhatja az országot.

Törökország a NATO második legnagyobb haderejével rendelkezik, és habár a montreux-i egyezmény értelmében szabadon manőverezhetnek a térségben, ezt már nem tudják megtenni például az amerikai vagy a francia szövetséges anyahajók. Ha lenne ugyanakkor egy olyan tengeri átjáró a Fekete-tenger felé, amely nem esne az egyezmény alá, mindjárt más volna a helyzet. Azt is fontos látni, hogy az Isztambul-csatorna csak a Márvány-tengerről biztosítana alternatív útvonalat, de oda jelenleg kizárólag a Dardanellákon keresztül vezet az út. Ez azonban valóban csak politikai akarat kérdése: a Gallipoli félsziget átvágásához csupán öt kilométer hosszú csatornára van szükség a Dardanellák megkerüléséhez, amelynek az építési költsége is jóval kevesebb lenne, mint a jelenlegi projekt.