Kijevi séta: merre tovább, Ukrajna?

Ukrajnában szinte teljes hatalomcsere történt az elmúlt hónapokban, csupán regionális szinten maradt meg a régi garnitúra. Ám ott is kérdéses, hogy meddig. Elviekben 2020 őszén következnének a helyhatósági választások, de ha Volodimir Zelenszkij úgy döntene, hogy még az idén előre hozott választásokat ír ki, nagy valószínűséggel a megyékben is döntő többségre tenne szert. A 2014-es, véres hatalomcserével ellentétben ezúttal békés, demokratikus módon újult meg a függetlenségének 28. évfordulóját alig három hete ünneplő ország politikai vezetése. Vajon bekövetkezik-e Ukrajnában a majd három évtizede remélt csoda? Vagy legalábbis csökken-e a hatalmas korrupció, megélénkül-e a gazdaság, hozzák-e pénzüket a beruházók, megáll-e az elvándorlás, leegyszerűsítve: élhetőbbé válik Ukrajna?

Életkép a főváros központjában, a Függetlenség terén. Öt évvel ezelőtt itt is vért folyt, a kérdés most az, megérte-e Fotó: REUTERS/Gleb Garanich

Életkép a főváros központjában, a Függetlenség terén. Öt évvel ezelőtt itt is vért folyt, a kérdés most az, megérte-e
Fotó: REUTERS/Gleb Garanich

Rosztiszlav Bunyak ismert ukrajnai médiaszakértő. Csapatával nemrég azt vizsgálták meg, kik használták a leghatékonyabban az új médiatereket a választási kampányban. Nem meglepő módon arra a következtetésre jutottak, hogy Volodimir Zelenszkijék voltak a legügyesebbek. Ami az ukrán média helyzetét illeti, Bunyak totálisan oligarchafüggőnek nevezi. Kijelenti: Ukrajnában nem létezik független újságírás, mindent a pénz motivál. „Kijev százdolláros város, maga Ukrajna pedig ezerdolláros. Ez alatt azt értem, hogy ha van száz dollár a zsebedben, nagyfiúnak érezheted magad egy napig a fővárosban, ezer dollárral pedig bármit elintézhetsz ebben az országban” – magyarázza.

Kijev belvárosának utcáit róva, a Majdanon, a Hrescsatikon, a kormányzati negyedben mindenhol felrémlenek a 2014-es, száznál is több emberéletet követelő euromajdanos forradalom emlékkockái. Ahol ma munkába siető embereket, önfeledten mosolygó fiatalokat látni, ott öt éve az életüket áldozták ártatlanok. Ők úgy hitték, a jövőért, gyermekeik szabadságáért. Az elmúlt öt év alapján azonban másként fest az áldozatvállalásuk. Felmerülhet a kérdés: miért is kellett meghalniuk? Mások politikai ambíciói­ért?

Ma sem világos, ki lőtt a tömegbe, s pontosan miért is tört ki 2004 után egy újabb forradalom, kinek szolgálta az érdekét. Az öt évvel ezelőtti utcai vérfürdő emlékei szinte mindenütt megvillannak. Az égi század nevét viselő Majdan melletti sétányon sorjáznak az elhunytak arcképei, mementóként szolgál az otthagyott bányászsapka és az Euromajdan áldozatainak végrendelete, aminek fő üzenete a korrupció kiirtása. Sajnos, hiába áldozták életüket oly sokan, szomorúan kell konstatálnunk, semmivel sem szorult vissza a korrupció. A Marijinszkij parkban belebotlunk egy ott felejtett zongorába, ami szintén a véres fordulat egyik jelképévé lett. Nehéz felfogni, hogy ezeken a helyeken 2014 telén milyen szörnyű jelenetek játszódtak le. Az viszont örömteli, békés pillanat, hogy most fia­talok sokaságát látni, akik esténként valósággal elárasztják a Függetlenség terét és annak környékét.

Volodomir Zelenszkij rajongókkal szelfizik
Fotó: REUTERS/Gleb Garanich

Miközben a központi médiát már ukránosították, a különböző csatornákon naphosszat az államnyelv fontosságát sulykolják, eközben a kijeviek döntő többsége még mindig oroszul beszél, átlagosan tízből nyolcan, ez derül ki rövid, nem reprezentatív kutatásaim alapján. Szándékosan szóltam ukránul a metróban a zsetonárushoz vagy a vendéglőben a pincérlányhoz, a választ mégis oroszul kaptam. Amikor erről faggatom beszélgetőtársaimat, csak legyintenek. Mondván, kissé fel van fújva a nyelvhasználat ügye a médiában, a valóságban korántsem tulajdonítanak ennek akkora szerepet, teljesen mindegy, hogy valaki Puskin, esetleg Sevcsenko nyelvén szólal meg. A Szabadság Rádiónál dolgozó kolléga elmondja, ő tudatosan használja az ukránt, de neki semmi problémája azzal, ha valaki oroszul vagy bármilyen más nyelven beszél.

Kijevben igencsak pezseg az élet, valódi világváros hangulatát kelti. Mindenki siet valahová, csak úgy hömpölyög a tömeg. Azt mondják, egyre többen jönnek vidékről is a fővárosba, mert itt meg tudnak keresni akár 15 ezer hrivnyát (mai árfolyamon 183 ezer forint). A 244 ezer forintnak megfelelő 20 ezer hrivnyás bér pedig már kifejezetten jó fizetésnek számít. A helyiektől megtudom, egyre több kínai érkezik Kijevbe, a külvárosok lakótelepei tele vannak velük. Ellenben feltűnően kevés nyugati turistával találkozni. Közel-keleti vendégek viszont szép számban akadnak. Állítólag Kijev közkedvelt szexturizmuscélponttá vált nekik, Törökországból ilyen céllal hétvégi utakat szerveznek ide.

Ami az árakat illeti, kávét nem mindegy, hol fogyaszt az ember. Kijevben híresen drága egy csésze fekete. A Majdan mögött magasodó Ukrajna (egykori Moszkva) szállóban egy csésze fekete 80 hrivnya (majdnem ezer forint), de a belvárosban minden sarkon feltűnő, a városarculatot határozottan rontó talponállókban 15 hrivnyáért is kapható. A rengeteg méregdrága csodajárgány láttán el sem hisszük, hogy Kijevben, Európa egyik legszegényebb országának fővárosában járunk. A sok lesötétített ablakú terepjárókból kilépőkre testőrök vigyáznak. Ki tudja, kik ők? Politikusok vagy gengszterek? Vagy a kettő a ma Ukrajnájában talán ugyanaz?