– Az EU intézményei az utóbbi években a fülük botját sem mozdították az őshonos kisebbségeket ért jogfosztások ügyében. Mivel magyarázható ez az érdektelenség?
– Ez az elzárkózás az uniós intézmények részéről egy évtizedek óta tapasztalt jelenség, ami méltánytalan. Nemcsak az EU-ban, de az ENSZ-ben is tapasztalhatjuk, hogy a kisebbségi jogokat az emberi jogokhoz sorolják, tehát ugyanolyan jogok kellene megillessék a kisebbséghez tartozókat, mint a többségieket. Ha a többséghez tartozóknak joguk van az anyanyelvhasználatra, akkor a kisebbségieknek is joguk kell legyen erre az oktatásban, a közigazgatásban, a köztereken. Az uniónak most nincs szerződésben rögzített kompetenciája e kérdésben, s ezen változtatni kell.
– Beszéljünk konkrét példákról is. Mi az oka annak, hogy míg a migránsok mögött jogvédők hada sorakozik fel, addig mondjuk a kárpátaljai magyarokért – akiket anyanyelvük használatában brutálisan korlátozó törvényekkel sújtanak – egyetlen nemzetközi jogvédő szervezet sem áll ki?
– A jogvédő civil szervezetek finanszírozói nem tartják fontosnak az őshonos kisebbségek ügyét, ez a kérdés nem annyira divatos, mint például a szexuális kisebbségekhez tartozók jogainak védelme. Sokak szerint az őshonos kisebbségek hagyományaik révén a múltat képviselik. A mi szempontunkból ez a hozzáállás elfogadhatatlan. Évszázadok óta el sem mozdultunk a szülőföldünkről, a minket és más őshonos kisebbségeket is érintő asszimiláció ellen védelmet adó eszközöket kell biztosítani. Sajnos nemcsak a civilek finanszírozói, de maguk a jogvédők sem tartják fontosnak a kérdést. Azt azonban lényeges megjegyezni, hogy itt a nagy, globális szervezetekről beszélünk, hiszen sok olyan kisebbségi jogvédő szervezet van – ilyen az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója is –, amely teszi a dolgát, de talán nem annyira hangos, mint az ismert, felkapott nemzetközi jogvédők. Ez utóbbiak számára az EU is gyorsan elkülönített pénzalapokat, amikor a bevándorlók jogainak védelméről volt szó. Ha viszont az őshonos kisebbségekkel foglalkozó szervezetek kérnek uniós anyagi támogatást, akkor elutasításba ütköznek. Ez kettős mércét jelent.
Az RMDSZ EP-képviselőjelöltje szerint kettős a mérce
Fotó: Európai Parlament
– Az RMDSZ az Európai Néppárt (EPP) tagja. Az EP-ben a választások után elindul a szövetségek keresése, hiszen várhatóan egyik nagy politikai erő sem tud abszolút többséget szerezni. Merre kellene mozdulnia a néppártnak?
– Az Európai Néppárt a legnagyobb politikai alakulat marad, csak az a kérdés, hogy mennyivel nagyobb a többinél és a számok milyen szövetségi stratégiát tesznek szükségessé. A cél az volna, hogy minél nagyobb és teljesebb legyen a néppárt, hogy a Fidesz önfelfüggesztése minél hamarabb véget érjen, így újból teljes jogú tagként tevékenykedhessen. Mi abban bízunk, hogy az EPP olyan prioritásokat alakít ki a következő évekre, amelyek a jelenlegi vezetők cseréje után nem az eddigihez hasonló, önfeladó politikát képviselő politikusokat hoznak pozícióba, hanem az európai polgárok identitását erősítik és az emberek biztonságát szavatolják. A határvédelem megerősítése nem a belső határok visszaállításáról, hanem a külső határok védelméről kell szóljon, amivel megállítják az illegális betolakodókat. Azért azt se felejtsük el, hogy az elmúlt évek néppártja jó dolgokat is felmutatott, a támogatáspolitikában például a mi érdekeinket is megjelenítette.
– A magyar kormány kiemelten fontosnak tartja a kelet-közép-európai együttműködést. Ennek részeként hol tartanak jelenleg a magyar–román államközi kapcsolatok?
– A térségbeli együttműködés erősítése a romániai magyarság számára is fontos. Több dolog is összeköt bennünket: a hagyományaink, a mezőgazdasági területszerkezet, a történelmi múlt, a nyugat-európai érdekek. Van egy fáziseltolódás: míg a kelet-közép-európai együttműködésben részt vevő államok érzik, hogy össze kell fogni, Bukarest ezt egyelőre nem ismerte fel. Románia még az Egyesült Államokat tekinti kizárólagos és erős szövetségesnek, illetve Németországgal ápol nagyon szoros kapcsolatot. Pedig az ország regionális szerepét a térségbeli együttműködéshez való közeledés tudná felértékelni. Románia befolyása az Európai Unióban jelenleg sokkal jelentéktelenebb, mint más, kisebb térségbeli tagállamoké. Ez jól érezhető a jelenlegi román uniós elnökség kapcsán is, hiszen Bukarest láthatatlan maradt ebben a pozícióban.
