Esendőségünk alakjai

Idomtalan, horrorisztikus lények, félemberi-félállati entitások, átmeneti formák, megsebzett korpuszok, ősidők óta tartó, láthatatlan rítusok és háborúk maszkjai — egy egyéni világlátású alkotó komor tűnődései ezek. Gaál József a kortárs magyar képzőművészet megkerülhetetlen alakja, a Munkácsy Mihály-díj és számos más elismerés birtokosa, a Magyar Képzőművészeti Egyetem oktatója, festő, grafikus, szobrász, művészeti író. Az 1960-ban született művész folyamatosan gazdagodó életműve iránti lankadatlan érdeklődés tanúskodik róla: vagyunk jó néhányan, akiknek a műélvezet nem csupán a saját ízlésünk visszaigazolását jelenti valamilyen megnyugtató esztétikai élmény segítségével.

A cafatokra tépett festményekből összeállított torzók gyarlóságaink arcait tükrözik Fotó: Teknős Miklós

A március 23-ig látható kiállítás új fejezet Gaál József életművében és újabb mélyfúrás emberi és testi mivoltunk végső kérdéseibe a rútság és esendőség esztétikájával. Természetesen nem az a lényeg, hogy a nagy borzadálytól kimeneküljünk a galériából, és zaklatottságunkat inkább virágcsendéletek szemlélésével enyhítsük, hanem az, hogy türelemmel forduljunk a magunk és a mindenkori másik gyarlósága és esendősége felé. Mert széthasadtságunkra egyetlen gyógyírünk a kegyelem.