Csendes, szép szomorúság

A nyíregyházi Bodnár István, akinek korábbi könyvét és lokálpatriotizmusát már méltattuk lapunkban, ezúttal verseinek gyűjteményével lepte meg olvasóit.

A nyíregyházi Bodnár István, akinek korábbi könyvét (A kulisszák mögött, Örökségünk Könyvkiadó, Nyíregyháza, 2017) és lokálpatriotizmusát már méltattuk lapunkban, ezúttal verseinek gyűjteményével lepte meg olvasóit. A Partok közelítésében című kötet előszavát Antal Attila jegyzi, és fontosnak tartja kiemelni annak a rendezett, derűs, természetközeli világnak a költői eszközökkel való megteremtését, amellyel a Bodnár Istvánhoz hasonló költők koruk embertelensége, zűrzavara ellen védekeznek. Ezenkívül megemlíti a bukolikus líra és a weöresi játékversek hagyományait, az egyszerű élet szépségének megéneklését, és néhány szóban méltatja a szerző képverseit – ezek némelyike valóban csak egy-egy ötlet lenyomata, mások viszont esztétikai értékkel is bírnak.

A recenzensnek nem lehet kifogása az előszó állításaival szemben, legfeljebb árnyalhatja itt-ott azokat. Meggyőződésem, hogy a bukolikus líra egyik nagy átka és rákfenéje a naivság, a szerzői naivság, amellyel a világ dolgaira ártatlanul rácsodálkozik, és gyermeki örömmel örvendezik nekik. Csakhogy Bodnár István szerencsésen elkerüli ezt a csapdát, és éppen elég keserűséget kódol soraiba ahhoz, hogy ne tűnjön naiv álmodozónak („Nem május idilli zöld zászlói / lebegnek a szélesvállú fákon, / s az iszapmocskolta almafákon / sem tart már a harsogó tavaszi // felvonulás. Elszakadt villanyhuzal, / abortált vetés, kovászodó sár; vízostor hajtotta szomjúzó nyáj / kolompol itt riadt hangjaival”).Ugyanakkor soha nem modoros, soha nem nyafogó, bár ennek a kísértésnek is igen nehéz ellenállni, kivált amikor a természet, a tájegységek szépségéről szól a szerző; vagy a minden során átsütő lokálpatriotizmus nyomaival találkozhat az olvasó: csendes, szép szomorúság munkál itt még a gyerekversekben is, és bár igen széles látókörben kitekint a szerző (szinte egész Európát bebarangolhatjuk a költeménynek, prózainak ható szövegek segítségével), azért soha szemernyi kétségünk nem marad afelől, hogy mondjuk Bereg mindennél fontosabb, és egy újjászületés esetén ugyanott/ugyanitt kéne élni: „Cseperedni jó volna / tiszta szóra fonódva / baktatni zöld mezőkön / mézen élni gyümölcsön / futni parti homokon / csikóhajú dombokon”.

Az igen jól mondható, szavalható versek némelyike visszaköszön a képversek között is, és a prózába tördelt szövegek is versek valahol. Szép, megnyugtató kötet született, amelyet többször érdemes elolvasni, mert a helyi értéken túl univerzális értékekkel is bír. Éppen ezért ajánlhatjuk mindenkinek – nem csak a nyíregyháziaknak.

Bodnár István: Partok közelítésében. Örökségünk Könyvkiadó, Nyíregyháza, 2019.