Az élethazugságok halálosak

Abszurdot játszani azért nehéz, mert megfoghatatlan helyzetet jelenítünk meg. A színész azonban mindennek megkeresi az eredőjét, és ezt az utat én halálosan komolyan veszem — állítja Tóth Ildikó színésznő, aki a 19. Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) versenyprogramjában 14 év kihagyás után két előadásban is szerepelt. A Kartonpapa című darabban megözvegyült nőt játszik, aki papírból kivágja volt férjét, hogy azzal éljen tovább.

Fotó: Simara László

– Hogy látja, az ön által játszott nő nem normális, vagy mindenkire rásütjük ezt a jelzőt, aki „másként” viselkedik?

– Amikor arról beszélünk, hogy valaki őrült vagy abszurd helyzetet generál, akkor rendszerint túllép egy egészséges határon. Ez a szűk mezsgye mindenkinek máshol van. A Kartonpapa megözvegyült Éváját én nem definiálnám őrültnek, noha a környezete számára biztosan így hat. Bárkiben, amikor az élete meghatározó személyét elveszíti – függetlenül attól, hogy milyen volt a viszonya vele, de tükre, pajzsa volt életének – hosszas gyászmunka kezdődik el. Én úgy fogalmaznék, hogy Éva másik dimenzióba kerül; a férje öngyilkossága miatti sokk hatására nem képes továbblépni, és egy ilyen furcsa kapaszkodót talál magának. Egyszerűen elakad, mint egy bakelitlemez.

– Mindenesetre a darab egészében sikerül a nézőt bizonytalanságban tartani a nő beszámíthatóságát illetően. Nehéz ezt a kettősséget megformálnia?

– Abszurdot játszani nehéz, hiszen megfoghatatlan helyzetet jelenítünk meg. A színész általában megkeresi mindennek az eredőjét, és ezt az utat én halálosan komolyan veszem. Sok minden elhangzik azonban, mielőtt belépek a színpadra, így nekem valójában nem kell eljátszani ezt a kvázi őrületet, mert a nézőknek van információjuk az állapotomról. Én pedig elkezdek a magam által teremtett világ törvényei szerint viselkedni, ami a környezetem számára természetesen furcsa lehet.

– Tennessee Williams drámájának adaptációjában, a Vágy nevű villamosban Blanche karakterét játssza Székesfehérváron a rendszerváltás korába illesztve. Az ő alakjában is rendre előkerül az önbecsapás kérdése.

– És a POSZT-on versenyző Székely Csaba 10 című drámájában az általam alakított asszony döntéseiben is tetten érhető. Úgy hiszem, ezekre a csúsztatásokra, füllentésekre kemény élethelyzetekben nagy szükségünk van, mert pillanatnyi gyógyszerek, amelyek segítenek tovább élni az életünket. De ha ez betegessé dagad és élethazugsággá nő, akkor észrevétlenül a magad halálos ítéletévé válhat. Mert olyan döntéseket hozol, hogy a környezeted nem tudja tolerálni, és egyszerűen bedarál. Ez történik Blanche-sal. Ő egy össztársadalmi morális válság után, egy régi, már omladozó rendből szeretne tovább táplálkozni. A pillanatnyi helyzetet kihasználó emberek között egyszerűen elsüllyed.

Fotó: Simara László

– A POSZT-on 14 éve nem láttuk, és noha vidéken folyamatosan játszik, elhangzott a szakmai beszélgetésen egy rendező szájából, hogy közel húsz éve nem látta Tóth Ildikót színpadon. Hogy érinti ez?

– Nagyon centralizált az ország, aminek minden szakmában vannak hátrányai és előnyei. Ha vidéken fókuszba kerül egy előadás, akkor annak komoly visszhangja van. Budapesten azonban megvannak a trendek: van, ahova úgymond illik eljárni. A tatabányai éveket is nagyon fontosnak tartom, komoly és értékes előadásokat készítettünk, de úgy látszik, annak nem volt akkora visszhangja.

– Volt olyan idő, amikor egy időre elengedte a karrierjét?

– Sok színész életében van olyan, hogy egy kicsit távolságot tart vagy elbizonytalanodik a pályájában. Nekem is volt ilyen szakaszom. Egy darabig azt hazudtam magamnak, hogy a kisgyerekem miatt választottam ezt az utat. Aztán ez az időszak annyira elhúzódott, hogy azon kaptam magam, felteszem a kérdést, tudok-e a színház nélkül élni. Nem tudok, mert nagyon szeretem.

– Kételkedő típus a teljesítményét illetően?

– Fontos, hogy időnként elégedettek legyünk. A hosszú távú megelégedettség azonban elkényelmesít és nem visz előbbre. Legyen bátorságunk új vizekre evezni. Jó csapatba kerültem Székesfehérváron. Új vendégrendezők is érkeznek a következő évadban Novák Eszter, Zsótér Sándor és Telihay Péter személyé­ben. Eszterrel a nagyon jó aurájú kísérletezőhelyen, a Pelikán udvarban Joël Pommerat francia kortárs író darabját, Az én kis hűtőkamrámat visszük színre, ami hazai ősbemutató lesz.