– A POSZT-on 14 éve nem láttuk, és noha vidéken folyamatosan játszik, elhangzott a szakmai beszélgetésen egy rendező szájából, hogy közel húsz éve nem látta Tóth Ildikót színpadon. Hogy érinti ez?
– Nagyon centralizált az ország, aminek minden szakmában vannak hátrányai és előnyei. Ha vidéken fókuszba kerül egy előadás, akkor annak komoly visszhangja van. Budapesten azonban megvannak a trendek: van, ahova úgymond illik eljárni. A tatabányai éveket is nagyon fontosnak tartom, komoly és értékes előadásokat készítettünk, de úgy látszik, annak nem volt akkora visszhangja.
– Volt olyan idő, amikor egy időre elengedte a karrierjét?
– Sok színész életében van olyan, hogy egy kicsit távolságot tart vagy elbizonytalanodik a pályájában. Nekem is volt ilyen szakaszom. Egy darabig azt hazudtam magamnak, hogy a kisgyerekem miatt választottam ezt az utat. Aztán ez az időszak annyira elhúzódott, hogy azon kaptam magam, felteszem a kérdést, tudok-e a színház nélkül élni. Nem tudok, mert nagyon szeretem.
– Kételkedő típus a teljesítményét illetően?
– Fontos, hogy időnként elégedettek legyünk. A hosszú távú megelégedettség azonban elkényelmesít és nem visz előbbre. Legyen bátorságunk új vizekre evezni. Jó csapatba kerültem Székesfehérváron. Új vendégrendezők is érkeznek a következő évadban Novák Eszter, Zsótér Sándor és Telihay Péter személyében. Eszterrel a nagyon jó aurájú kísérletezőhelyen, a Pelikán udvarban Joël Pommerat francia kortárs író darabját, Az én kis hűtőkamrámat visszük színre, ami hazai ősbemutató lesz.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!