Kicsit sem vagyok boldog

Susanne Heinrich rendezőnő kőkemény kritikát gyakorol filmjében a melankolikus lányok felett, sőt a bajok forrását is bemutatja.

Végletes énközpontúság van a Marie Rathscheck (balra) által alakított lány melankóliája mögött Fotó: Vertigo Media

A rendezőnő szerint ez a lány azonban kicsit sem sajnálatra méltó. A melankóliája mögött ugyanis végletes énközpontúság van. Értékek, világkép és hit nélkül. Azt is mondhatnánk, hogy a posztmodern kor magányos embere, bár halkan tegyük hozzá, hogy a posztmodern korának már vége. Ahogy a posztfeminizmus is az énközpontúság helyett inkább arról szól, hogy meg kell tanulni tisztességgel beszélni a pároknak egymással, ahogy azt is tudjuk már újra, hogy a párkapcsolati boldogság énközpontúság helyett kompromisszumok sora. Ez viszont nem éppen erőssége a szabadságra és önállóságra vágyó lánynak, aki mindenben a hibát keresi. Ez a vígjáték ezt a monomániás hibakeresést gúnyolja ki, de nagyon.