Shakespeare legújabb hódítása

William Shakespeare is az idei Sziget Fesztivál programjai között volt, az angol drámaíró munkásságával sajátos környezetben ismerkedhettek a látogatók. Egy eredetileg gyerekeknek szánt, interaktív mikroszínházban próbálhatták ki a fesztiválozók rendezői érzéküket, a pár perces program egyszerre vicces és misztikus élmény volt.

Az elmúlt években lankadatlan volt az érdeklődés a mikroszínház iránt Fotó: Bach Máté

Okozhat-e katarzist Shakespeare klasszikusa, a Rómeó és Júlia, ha a színdarab két főhősét egy női rúzs és egy borotvapamacs alakítja? Akkor mindenképp, ha egy fesztivál unalmas óráiban botlunk az előadásba, és mi rendezzük azt. Erre a koncepcióra épül az idei Szigetre kitelepült Shakespeare-dobozszínház, amit a fesztivál egyik legszínesebb területén, a Vándor Vurstliban élvezhettek a látogatók. Az óriáskerék, céllövölde és más vásári mutatványok között megbújó mikroszínház mágnesként vonzotta a látogatókat.

A környezethez tökéletesen illeszkedő, misztikus hangulatot fokozta az előadást kiötlő katalán művész, Toti Toronell látványa. A köpcös, állandóan mosolygó mediterrán férfi személyesen fogadta a látogatókat, olyan jelmezben, mintha egy XVI. századi, züllött londoni színház jegyszedője volna. – Az installáció öt klasszikust jelenít meg, a látogatók a Hamlet, a Macbeth, a Rómeó és Júlia, A vihar és a Szentivánéji álom közül választhatnak – mondta Toronell, miközben az egyik mikroszínpadhoz kísért minket.

Az elmúlt években lankadatlan volt az érdeklődés a mikroszínház iránt
Fotó: Bach Máté

Fejhallgatót veszünk fel, majd kezdődik is a körülbelül nyolcperces előadás. Próbálom követni a fülesből érkező, angol nyelvű utasításokat: a Shakespeare színházát, a Globe-ot megidéző asztalkára kerül egyebek mellett egy fésű, egy szájfény, egy körömreszelő és az említett két főszereplő, a rúzs és a borotvapamacs is. A kellékek segítségével lassan összeállnak a színdarab fontosabb jelenetei, közöttük a színdarabot záró kriptajelenet is. Az egyetlen csalódás csupán, hogy a műsor végén, az asztalról felpillantva veszem észre: az időközben popcornnal kínált közönségemhez képest én, a rendező látszólag jobban szórakoztam.

– Eredetileg a katalán Laitrum színház társulatával alkottuk meg a show-t, a helyi közönségnek, elsősorban gyerekeknek szántuk – válaszolta kérdésemre Toronell. A Shakespeare művészetét népszerűsítő kezdeményezésre azonban hamarosan az Egyesült Királyság fővárosában is felfigyeltek. – A Londoni Nemzeti Színház munkatársai eljöttek megtekinteni az installációt. Az ötlet annyira megtetszett nekik, hogy a projekt mögé álltak, azóta a Laitrum színházzal együttműködésben utazik a színház – mondta leplezetlen büszkeséggel a katalán művész.

A show valóban siker, az elmúlt években lankadatlan az érdeklődés a mikroszínház iránt. Hogy a gyerekek, fesztiválozók szórakoztatásán túl mi a célja a mikroszínháznak? Toti Toronell szerint természetesen Shakespeare s a mester művein keresztül a színház népszerűsítése.