A Kamilla kisasszonyt megformáló Csombor Teréz alakítása is igazán emlékezetes. Nemcsak azért, mert hitelesen hozta a jobb élet után álmodozó szerelmes vénkisasszonyt, hanem azért is, mert ez a szerep az, amelyik rávilágít, hogy a színészethez nem elegendő a naivitás és az álmodozás, sőt igencsak csavaros ész szükségeltetik hozzá. Kocsis Pál rendezésének egyik legfilozofikusabb eleme az, amikor Szemenyei János és Csombor Teréz, vagyis Szellemfi és Kamilla kisasszony az egyik szobából a másikba a falon beszélnek át, amely viszont láthatatlan. A két színész játssza el, hogy fal választja ketté a színpadot. A hétköznapi élet monotonitásából ugyanis ez zökkent ki a legjobban, amikor elképzelünk dolgokat, amikor szárnyalhat a lelkünk.
Nem sokkal később, amikor még mindig őrzi a néző emlékezete, hogy a színpadot egy fal választja ketté, megérkezik a Mariskát alakító Trill Beatrix, aki tálcán éppen teát hoz. Egyik szobából a másikba viszi a tálcát, először az ajtón át, majd elindul a két szobát elválasztó láthatatlan fal felé. Mire a Kamilla kisasszonyt megformáló Csombor Teréz csak annyit mond megfelelő hangsúllyal: „Ne a falon át”, ami igazán elegáns és felettébb vicces kiszólás a nézőknek. A színészek ugyanis – addigra már jól tudjuk – nem a falon át közlekednek. Hanem az ablakon keresztül.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!