Ízlelgessük kicsit a második honalapítás fogalmát. Egy bibliai csapás, isteni büntetés (próbáljunk középkori tudattal fantáziálni) után nem lehet ám csak úgy racionális alapon, vidáman fütyörészve nekiállni várat építeni. IV. Béla lehetett korábbi hibáiból tanulva jó vezető és remek szervező, de a megsemmisülés széléről visszahozni egy népet csak felületes szemlélettel nézve szervezési kérdés.
Egy ilyen helyzetben szükség van a pusztítás irracionalitásával fölérő mentális többletre, valami hasonlóan irracionális, az emberi létezés határait a másik oldalról felmutató impulzusra. Ilyenkor a népnek nem elég egy okos, erős példakép. Hős, szent, emberfölötti figura kell.
Hatás-ellenhatás: az „emberalattisággal” nem az emberi, csak az emberfölötti állítható érvényesen szembe. Szent Margit pedig egész életével az emberfölöttiség krisztusi példáját adta népének.
Zárszóként idézzünk a neki Gárdonyi mellett könyvet szentelő másik nagy írónk, Kodolányi János Boldog Margit című regényéből:
„Imádságait atyja, öccse lelkiüdvének, a magyeri föld kreszténi békéjének és saját könnyű halálának elnyeréséért ajánlotta fel. Napról napra hevesebben szomjazta a halált. Már nem rettent meg tőle, úgy gondolt rá, mint régi, félreismert barátra, mint vigasztalóra, Isten simogató eszközére, meredek lépcsőfokra, ahonnét a végső magasságba emelkedünk, s nem mint dohos csontvázra, kiégett szemüregű rémre, rettenetes ölelésű gyilkosra, minden szép és jó, minden élet eltiprójára.”
Az évforduló alkalmából ma délután 15 óra 15 perckor vetítik a Duna Televízión az Isten rabjai című filmet. Az 1942-ben készült fekete-fehér hangosfilmet Pacséry Ágoston rendezte, Margit hercegnőt Bulla Elma, IV. Béla királyt Lehotay Árpád, János frátert Szilassy László alakította.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!