Romantikus zenei csemege

„Aki nem szereti Vincenzo Bellinit, az a zenét sem szereti” – mondta a pármai konzervatórium egykori igazgatója, Arrigo Boito librettista és zeneszerző Bellini művészetéről. Én szeretem Bellinit, mégsem fogalmaznék ennyire kategorikusan. Az viszont tény, hogy a tökéletes dallamformálást középpontba helyező bel canto operákban gyönyörű áriák szólalnak meg, és ezek egy része Bellini nevéhez fűződik. A stílus legnevesebb zeneszerzői közé tartozik Gaetano Donizettivel és Gioachino Rossinivel együtt, akik az 1805–1830 közötti aranykorban alkottak.

1830 nyarán Bellini és állandó librettistája, Felice Romani egy új opera tervén dolgozott. Eredetileg Victor Hugo Hernani című romantikus drámáját tervezték megzenésíteni, bele is kezdtek, de egyrészt a mű végkifejletét (öngyilkosság) kifogásolta a cenzúra, másrészt az sem tűnt szerencsésnek, hogy ismét egy történelmi operát állítsanak színre a milánói Teatro Carcanóban, amely voltaképpen megrendelte az új művet. Ugyanis a Carcanóban az évadot Donizetti Boleyn Annája nyitotta. Korábbi sikertelen operája, a Zaire és az Hernani egyes részle­teit felhasználva hihetetlen tempóban, huszonhat nap alatt készült el Bellini 1831 februárjára Az alvajáróval, és március 6-án meg is volt az ősbemutató. Az elképesztő sikert arató művet az olasz opera történetében mérföldkőnek tekintik, új figurákat és ezekhez igazodó zenei formavilágot teremtett, amellyel kitűnik a korabeli szerzők közül, egyúttal a színpadi romantika előfutára is a műfajban. És bár ebben az operában is a tenor viszi el a nőt, a főszereplő mégis basszus, ez is újdonság. Ugyanakkor a helyszín választásával a pastorale (pásztorjáték, vidéki életkép) opera megújítója is Bellini Az alvajárókkal.

Idegen ágyban – a bonyodalmakhoz vezető jelenet
Fotó: Teknős Miklós

A kétfelvonásos mű története, mint minden operáé, egyszerű, előre kitalálható, mindazonáltal bájos. Rodolfo gróf (Mirco Palazzi), a falu ura törvénytelen gyermekét, Aminát (Zuzana Marková) Teresa (Simon Krisztina), a molnárnő neveli fel. Amina Elvino (Konu Kim), a falu gazdag földbirtokosának jegyese, ám ahogy lenni szokott, Elvinóra másnak is fáj a foga, ez esetben Lisa (Zemlényi Eszter), a fogadósné vetett rá szemet. Persze Lisába Alessio (Dobák Attila), a parasztlegény szerelmes. Rodolfo gróf Amina és Elvino közelgő esküvőjére érkezik, de a lány alvajáró, és ez bizony bonyodalmakhoz vezet. Amelyek a második felvonás végére persze szépen megoldódnak, amint már jeleztem, a tenor (Elvino) elviszi, vagyis elveszi a nőt, mármint Aminát, a hoppon maradt Lisa pedig vigasztalódhat a basszussal, a parasztlegény Alessióval. A főszereplő basszus, Rodolfo gróf is boldog, végül is a körülményekhez képest jól adta férjhez a lányát.

Szendrényi Éva díszletei között és Zöldy Z. Gergely jelmezeiben Bellini romantikus operája a magyar és nemzetközi sztárok közreműködésével igazi zenei csemegének számít.