Fotó: Art Project Paulus
Verebics Katalin sajátos tisztulási folyamatot ír le: teste iszapba burkolózik vagy éppen egzotikus levelek közül sejtelmesen figyel – az ő megigazulása, a természettel való azonosulásban történik meg. Képei inkább éteri elrugaszkodottságot sugallnak, motívumai között korallok, természeti képződmények és az utóbbi években az ősi Egyiptom formakincseinek felhasználása és a kevert technikákkal való merész kísérletezés figyelhető meg.
Kabar Vivien saját szűrőjén keresztül, valamiféle zárványként fogalmazza meg azokat a mélyen elfojtott frusztrációkat, a tudattalan nyomasztó képeit, amelyeket tudatos elemzéssel felszínre hoz. Vállalt, visszatérő témája az erőszak, a bántalmazás, áldozatképei nők, de inkább kislányok. A festészetet öngyógyításként kezeli, plasztikus figuráiról rettegés sugárzik, az ártatlanság bizalmatlansággal vegyül, és elhisszük, hogy alkotóként újra és újra megjárja a mélységeket, hogy eljusson a megtisztulásig.
A sebezhetőség és a meneküléskényszer mindhárom alkotó munkáinak sajátja, még akkor is, ha teljesen mások az indítékaik és eltérő alternatívákat nyújtanak. Bátor színvallás három nőtől arról, hogy hogyan lehet életben maradni az elidegenedésben, a hírzajban, a töredékes jelenlétben, a koncentráció szétesésében vagy éppen a gyerekkortól hordozott, lassan gyógyuló megaláztatások sérelmei között.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!