Színvallás a sebezhetőségről

Örökké változó valóságunknál is kifürkészhetetlenebb a tudattalanunk mélyén húzódó vízióink univerzuma, ebbe merül alá a bécsi Art Project Paulus Galéria nyitókiállításának három magyar alkotója. Karakteres, de eltérő látásmódú képek sorakoznak a magyar festőművészektől az új galéria tárlatán, és ha a sorsközösségüket a sebezhetőségben ragadjuk meg, akkor is merőben különböző válaszokkal szembesülünk.

Arc, egzotikus levelek között. Verebics Katalin festménye Forrás: Art Project Paulus

Merész színvallás az azonos generációhoz tartozó, de különböző alkotói utat járó magyar festőművészek bécsi találkozása – kiállításuk Monarchie/Anarchie címmel látható az újonnan alakult Art Project Paulus Galériában. A képtár egyik tulajdonosa, Kabar Vivien festőművész hetedik éve él Bécsben, amolyan kalandor, aki teret ad a véletlenszerűségnek, fontos neki, hogy újabb és újabb találkozások is formálják alkotói világát. Egy hirtelen jött meghívás szólította egykor Bécsbe, kezdetben restaurált, majd bekapcsolódott a helyi művészközegbe. Most pedig összefogott Natalie Frankkal, hogy Bécs harmadik kerületében saját projektgalériát nyisson, és a fiatal alkotókat felkarolva havonta új tárlaton mutassa be a kortárs képzőművészetet. Kiállítási lehetőséget teremtenek magyar alkotóknak is, akiket – Kabar Vivien állítása szerint – néhány éve még alig észlelt az ottani műkereskedő-világ, mostanában azonban egyre több színtéren mutatkozhatnak be.

A festőművész a kortársai közül meghatározónak tartja Verebics Katalin és Verebics Ágnes művészetét, bár mindhárman más megközelítésben tárják elénk a jelenünket.

A budapesti testvérpár, Verebics Ágnes és Katalin örök mozgásban, állandó kísérletezésben élő művészek. Verebics Ágnes képeire különösen jellemző az állandó reflexió a társadalmi dinamizmusokra, a hírek iránti rendkívüli érzékenység. Az alkotó gyakran hibridekkel azonosulva vagy éppen animális jegyeinket kiemelve ragadja meg tudatalattinkat. A legnyomatékosabban az önarcképen megjelenő, kiforgatott horrorisztikus szemfehérje marad meg, de az alumínium­alapra festett Globe face, amelyen a művész egy földgömblufit maszkként húz az arcára, a sznob kozmopolitizmus iróniája is lehet. A több alakban feltűnő én, a változó test és a részleteken való elidőzés múlhatatlan mániái érhetők itt tetten. Az alkotót minden érdekli, ami kicsit amorf, ami még a láthatón túl bennünk rejlik vagy amilyenné formálódunk igazodásaink során. A nyomasztó kortárs jelenségeket nem hagyja szó nélkül: a szépségfasizmusnak a bajuszcsipeszre fókuszáló önarcképében szól be. A megsokszorozódott tekintet, a szertehulló figyelem tavalyi önálló tárlatának volt az alaptémája, ebből a bécsi galéria is kapott néhány munkát: az önarcképen vagy az unikornisról szuggesztíven ránk irányuló tekintetek mögött is az alkotó bújik meg, mindannyiunkkal vállalt sorsközösségben.

Arc, egzotikus levelek között. Verebics Katalin festménye
Fotó: Art Project Paulus

Verebics Katalin sajátos tisztulási folyamatot ír le: teste iszapba burkolózik vagy éppen egzotikus levelek közül sejtelmesen figyel – az ő megigazulása, a természettel való azonosulásban történik meg. Képei inkább éteri elrugaszkodottságot sugallnak, motívumai között korallok, természeti képződmények és az utóbbi években az ősi Egyiptom formakincseinek felhasználása és a kevert technikákkal való merész kísérletezés figyelhető meg.

Kabar Vivien saját szűrőjén keresztül, valamiféle zárványként fogalmazza meg azokat a mélyen elfojtott frusztrációkat, a tudattalan nyomasztó képeit, amelyeket tudatos elemzéssel felszínre hoz. Vállalt, visszatérő témája az erőszak, a bántalmazás, áldozatképei nők, de inkább kislányok. A festészetet öngyógyításként kezeli, plasztikus figuráiról rettegés sugárzik, az ártatlanság bizalmatlansággal vegyül, és elhisszük, hogy alkotóként újra és újra megjárja a mélységeket, hogy eljusson a megtisztulásig.

A sebezhetőség és a meneküléskényszer mindhárom alkotó munkáinak sajátja, még akkor is, ha teljesen mások az indítékaik és eltérő alternatívákat nyújtanak. Bátor színvallás három nőtől arról, hogy hogyan lehet életben maradni az elidegenedésben, a hírzajban, a töredékes jelenlétben, a koncentráció szétesésében vagy éppen a gyerekkortól hordozott, lassan gyógyuló megaláztatások sérelmei között.