Néhány percig az Isten jobb oldalán

Az előző lemezükön megjáratták velünk a mennyet és poklot, ezen azt is megtudjuk, milyen érzés az Isten jobb oldalán ülni, és milyen, ha letaszítanak onnan. Egyszerre sötét és derűs, egyszerre balladás és súlyos, jó pár dallal, amelyek a zenekar klasszikusaivá érhetnek: az Ossian új, Csak a jót című 24. nagylemeze az előző korong hangzását folytatja, de mégis más.

Nem csodálkoztam azon, hogy platinalemezként jelent meg az Ossian, Magyarország egyik legkedveltebb heavy metal zenekarának legújabb, Csak a jót című albuma. A rajongói keménymag most is megelőlegezte a bizalmat a zenekarnak, igaz, A reményhozó című tavalyi albumuk után ezt meg is érdemelték, hisz ugyanúgy, mint a legfrissebb korongjuk, sokkal kiforrottabb lett, mint mondjuk a 2016-os Fényárban és félhomályban, amely alighanem az „útkereső” albumok között kap helyet. De az évente-kétévente nagylemezt kiadó zenekaroktól az is nagy bravúr, ha van pár jó dal az új lemezükön. Az Ossian új albumán a kötelezőn jóval felül teljesít.

„Az évek múlásával nagyon sok minden átértékelődött bennem. A világ összességében nem lett szebb vagy jobb hely, de mindig is voltak, vannak és lesznek olyan dolgok és olyan emberek, amikért és akikért érdemes ezt az egész, az életnek nevezett rock and roll show-t csinálni!” – írja Paksi Endre a lemez dalszövegmellékletében. Az Ossian az a magyar heavy metal zenekar, amely egy egész életútra való dalt szerzett, melyeket minden elképzelhető élethelyzetre alkalmazhatunk, a személyes poklok végigjárása után mindig a küzdés és a pozitív életszemlélet mellett lándzsát törve. Az új album már kezdő, címadó dalával is ezt a szemléletet sugallja, a nagyon ossianos refrén végkicsengése is az, hogy „minden rosszban a jót kell látni, a pokolban nem kell fázni”.

Hammer Records

Ha a Csak a jót című lemezt egy szóban össze kellene foglalni, akkor ehhez adja magát az egyik instrumentális daluk címe, az Egyensúly, melyben Rubcsics Richárd gitáros virtuóz játékát hallhatjuk ismét, és ez most sem öncélú bravúroskodás. Az új album végig kiegyensúlyozott, több akusztikus gitárt és balladás hangzást hallhatunk benne a Lélekerő című albumuk „súlyos” dalaihoz képest. Ezekre csak A saját kezemben című számuk emlékeztet, amely különben többszöri meghallgatás után is minden szempontból a korong legjobb dalának tűnik. Talán azért, mert kissé más, mint a többi: egy sötétebb tónusú, harsányabb, nagyon jó szövegű dal, amelyben minden benne van, ami az Ossiant Ossianná teszi. Paksi Endrének, a zenekar vezetőjének, énekesének ez nagyon testhezálló szám, igazi életzsoltár, férfihangra írva. Az átvezetések is eredetiek, feszültek, a dal is végig az marad. A refrén alapján – „Hosszú volt az éj / de eljött a reggel / Mindent hátrahagytam, csak el innen, el / Nem volt könnyű út, vissza se néztem, / Sorsom, amíg élek, a saját kezemben/” – talán ez a dal lesz az egyik közönségkedvenc is.

A Forgószínpad egy jó hard rock dal az élet forgandóságáról, melyet refrénje és melankolikus gitártémája tesz érdekessé, a Követem vakon című, már a nőnap alkalmából megjelent szerelmes ballada is a régi recept szerint van írva, de nem lesz belőle egy kései Éjféli lány. Az Aki előre néz egy gyorsabb tempójú, jó ritmusú hagyományos Ossian-sláger, akárcsak az Ami nyomot hagy, melynek szövege is kiemelkedő. A korong leggyorsabb, adrenalindala a Te leszel a vad vihar, amely az Az lesz a győztes című albumra emlékeztet, az Akiről álmodtál pedig szintén egy balladásabb szerzemény. Az Egy lélegzet című félig akusztikus, középtempójú záródal egy szerelmes vallomás, jó és megjegyezhető refrénnel, feltűnő gitártémával, ami igazán rádióba való. Kíváncsi vagyok, hogy viszonthalljuk-e nyáron utazás közben, mert arra tökéletes, ahogyan az egész lemez is.