Nem csodálkoztam azon, hogy platinalemezként jelent meg az Ossian, Magyarország egyik legkedveltebb heavy metal zenekarának legújabb, Csak a jót című albuma. A rajongói keménymag most is megelőlegezte a bizalmat a zenekarnak, igaz, A reményhozó című tavalyi albumuk után ezt meg is érdemelték, hisz ugyanúgy, mint a legfrissebb korongjuk, sokkal kiforrottabb lett, mint mondjuk a 2016-os Fényárban és félhomályban, amely alighanem az „útkereső” albumok között kap helyet. De az évente-kétévente nagylemezt kiadó zenekaroktól az is nagy bravúr, ha van pár jó dal az új lemezükön. Az Ossian új albumán a kötelezőn jóval felül teljesít.
„Az évek múlásával nagyon sok minden átértékelődött bennem. A világ összességében nem lett szebb vagy jobb hely, de mindig is voltak, vannak és lesznek olyan dolgok és olyan emberek, amikért és akikért érdemes ezt az egész, az életnek nevezett rock and roll show-t csinálni!” – írja Paksi Endre a lemez dalszövegmellékletében. Az Ossian az a magyar heavy metal zenekar, amely egy egész életútra való dalt szerzett, melyeket minden elképzelhető élethelyzetre alkalmazhatunk, a személyes poklok végigjárása után mindig a küzdés és a pozitív életszemlélet mellett lándzsát törve. Az új album már kezdő, címadó dalával is ezt a szemléletet sugallja, a nagyon ossianos refrén végkicsengése is az, hogy „minden rosszban a jót kell látni, a pokolban nem kell fázni”.

Ha a Csak a jót című lemezt egy szóban össze kellene foglalni, akkor ehhez adja magát az egyik instrumentális daluk címe, az Egyensúly, melyben Rubcsics Richárd gitáros virtuóz játékát hallhatjuk ismét, és ez most sem öncélú bravúroskodás. Az új album végig kiegyensúlyozott, több akusztikus gitárt és balladás hangzást hallhatunk benne a Lélekerő című albumuk „súlyos” dalaihoz képest. Ezekre csak A saját kezemben című számuk emlékeztet, amely különben többszöri meghallgatás után is minden szempontból a korong legjobb dalának tűnik. Talán azért, mert kissé más, mint a többi: egy sötétebb tónusú, harsányabb, nagyon jó szövegű dal, amelyben minden benne van, ami az Ossiant Ossianná teszi. Paksi Endrének, a zenekar vezetőjének, énekesének ez nagyon testhezálló szám, igazi életzsoltár, férfihangra írva. Az átvezetések is eredetiek, feszültek, a dal is végig az marad. A refrén alapján – „Hosszú volt az éj / de eljött a reggel / Mindent hátrahagytam, csak el innen, el / Nem volt könnyű út, vissza se néztem, / Sorsom, amíg élek, a saját kezemben/” – talán ez a dal lesz az egyik közönségkedvenc is.