Demeter Szilárd válaszolt a Szépírók Társaságának nyilatkozatára

Noha a kormányzat késlekedés nélkül nyújt segítő kezet a bajbajutott kulturális ágazatok alkotói számára, a valóságtól független sajtó, a liberál-mensevik ellenzék, s átpolitizált civil szervezetek szerint a döntés késői, ráadásul végrehajtása rossz. A Szépírók Társasága megszólította Demeter Szilárdot, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatóját, aki a Mandinerben reagált a társaság érveire.

A székelyföldi író ideiglenes megbízást kapott Fotó: MTI/Mohai Balázs

Elöljáróban lássuk a Szépírók Társaságának naprakészségét. Május 2-án az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) tudatta: „kultúráért felelős államtitkársága a veszélyhelyzet kihirdetése óta dolgozik a károk felmérésén és enyhítésének megoldásán. Ennek eredményeképpen sikerült egymilliárd forintot átcsoportosítani a független művészek megsegítésére, ezt az összeget Köszönjük Magyarország néven, pályázat útján osztják szét a bevétel nélkül maradt előadóknak.” Mint a közlemény tudatja: a pályázatot a nemzetstratégiai intézmények, szervezetek, a Nemzeti Színház, a Hagyományok Háza, a Nemzeti Táncszínház, a Nemzeti Artista- Előadó- és Cirkuszművészeti Központ, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Filharmónia Magyarország Kft., a BMC Budapest Music Center bonyolítják le. A pályázatokat nem rászorultsági alapon, hanem feladatvállalás után ítélik a pályázóknak.

Három nappal később a Szépírók Társasága csatlakozott az európai szerzői szervezetek közös nyilatkozatához. Ebben ezt olvashatjuk: „Miközben a kormányok és állami szervezetek sorra jelentik be az oly szükséges támogatásokat és kedvezményeket a veszélyeztetett cégek számára, mi arra kérjük a döntéshozókat, hogy mindent tegyenek meg annak elkerülésére, hogy aggasztó egyenlőtlenség alakuljon ki a bérből és fizetésből élők, illetve az önfoglalkoztatók és szabadúszók közössége között. A szerzők se nem cégek, se nem alkalmazottak, és eleve bizonytalan munkafeltételekkel és ingatag jövedelemi viszonyokkal kell számolniuk.”

Nem árt ha a szépírók olvasnak is... Amit némi késéssel megtettek, mert még ugyan azon a napon, tehát május 5-én az elnökség nyilatkozatban reagált a május 2-i EMMI közleményre.

„A Szépírók Társasága elnöksége – mint minden, a kultúra megsegítésére irányuló állami vagy privát törekvést – érdeklődéssel, sőt várakozással fogadta a kulturális kormányzat és a Petőfi Irodalmi Múzeum legújabb pályázatát, amely egy nagyobb, a kulturális szférát célzó gazdasági mentőcsomag része. Amellett, hogy üdvözlünk minden segítő szándékot, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a pályázat keretösszege, a pályáztatás módja, illetve feltételei korántsem megfelelőek – muszáj kimondanunk: itt-ott kicsinyesek – ahhoz, hogy valódi, transzparens és hatékony támogatást nyújtsanak a nehéz helyzetbe került ágazat számára.”

Később így folytatják: „A jelenleg meghirdetett magyarországi kulturális mentőcsomag nem tesz mást, mint tovább erősíti az eddigi pályázati rendszer egyenlőtlenségeit, és feltételeivel, akarva-akaratlanul, megpróbálja tovább korrumpálni a nehéz helyzetbe jutott, de a függetlenségét föladni továbbra sem kívánó kulturális szférát. A hazai kultúrpolitika és a propagandasajtó gyakran hangoztatott tézise ugyanis – miszerint ha az állam pénzt ad, akkor joga is van feltételeket szabni, követelményeket fölállítani és válogatni – csak azt bizonyítja, hogy fogalmuk sincs az állam, a kultúra és úgy általában a demokrácia működéséről. Hiszen éppen a szakma joga és kötelessége, hogy ellenőrizze, a kormányzat megfelelően használja-e fel a kultúrára szánt pénzt. Nem pedig fordítva.”

A nyilatkozatban felemlegetett, „itt-ott kicsinyes” feltételeket szabó PIM főigazgatója május 6-án a Mandinerben válaszolt.

Az elnökség kifogására, miszerint ha pénzt ad az állam, akkor feltételeket szab, Demeter Szilárd leszögezi: „azt választói felhatalmazás alapján teszik. Ezt nevezik politikának.”

A főigazgató a későbbiekben úgy fogalmaz: „Lehetséges, hogy létezik a Szakma Jogainak Egyetemes Nyilatkozata, bár én eddig nem találkoztam ilyennel. Tehát ismereteim szerint a szakmának ilyen joga nincs és nem is lehet levezetni sem az Alaptörvényből, sem az Európai Unió Alapjogi Chartájából. Lehet, hogy a szakma az ötödik vagy a jóég tudja, hányadik hatalmi ágként tételezi magát, ettől még nem lesz az.”

A szépírók elnöksége javaslatokat is tesz, úgymint: „a kormányzat biztosítson azonnali, online igényelhető, alanyi jogon járó átalánytámogatást a kultúra szereplői számára...”

Eme felvetésre Demeter Szilárd megjegyzi: „Fontosnak tartom a művészetet és a művészeket, de »az alanyi jogon jár nekünk« korszaka lejárt. Nem jár. Teljesítmény okán jár. Adóforintok szétosztásakor teljesítményt feltételül szabni tehát nem »korrumpálás«, hanem felelősségteljes gazdálkodás.”

A másik javaslatra, amely szerint „A reprezentatív írószervezetek kapjanak kiegészítő szociális támogatást, amit rászorultsági alapon oszthatnak szét a különösen nehéz anyagi helyzetbe került tagjaik között...” A főigazgató kifejti: „És hogy a reprezentatív írószervezetek osztogassanak támogatást »a szakma szereplőinek egyéni helyzete és szükségletei« ismeretében, na, ezt lefordítom: mi adjuk a zsét haveri alapon, szekértáborok törésvonalai mentén stb.” Később pedig leszögezi: „Békeidőben lehet ezzel szórakozni, bár drága mulatság, de most nehéz időket élünk, amikor nem csak a különböző érdekcsoportok tagjai szorulnak támogatásra, hanem minden magyar alkotó, aki értékelhető teljesítményt tud fölmutatni. Ezt a feladatot látják el a kultúrstratégiai intézmények a kulturális kormányzat megbízásából.”