Meghalt Little Richard, a könnyűzene meghatározó személyisége

87 éves korában elhunyt Little Richard, polgári nevén Richard Wayne Penniman.

Nyolcvanhét évesen meghalt Little Richard, ám én a kommunizmussal kezdem. Amikor az Egyesült Államokban Richard Wayne Panniman, akit vékonyka alakja miatt gyermekkorában Lil’ Richardnak hívtak, Little Richard néven, 1955. szeptember 13-án felvette a saját életműve és a rock and roll egyik kulcsdalát, a Tutti Fruttit, hazánkban egy ezen a napon kelt jelentés tanúsága szerint „a börtönben jelenleg népköztársaság elleni bűncselekmény miatt 8347 fő (25,3%)” töltötte büntetését a Markó utcában. Amíg a világ egyik felében a szülők a rock’n’roll, pontosabban a tánc, a roki ellen küzdöttek, nálunk a nép ellenségei ellen harcoltak ádázul a megszálló szovjet csapatokat kiszolgáló proletárdiktátorok – mint látható, meglehetős határozottsággal, amennyiben a fogvatartottak negyede politikai volt.

A világ pedig kétarcú, akár Little Richard: a rock’n’roll sztár – a hittérítő, a macsó – homoszexuális.

Ama bizonyos szeptemberi napon, az akkoriban kevéssé sikeres rythm and blues énekes Richard stúdióba vonult, hogy lassú blues nótákat vegyen fel. A munka csendes unalommal zajlott, amikor a producer szünetet rendelt el. Pihenés gyanánt az énekessel átugrottak a Dew Drop Innbe. Az ott üldögélő kevés vendég zenetörténeti pillanatnak lehetett szem- és fültanúja, amikor Little Richard az ócska pianinóhoz pattant, s őrült tempóban és énekkel eltolta a Tutti Fruttit. Hogy fizetett-e a producer vagy sem, nem tudni, mindenesetre visszaszáguldottak a J&M stúdióba, s a fennmaradó 15 percnyi fizetett időben rögzítették a nótát. Majd 1957 októberéig újabb ötvenet, a Richard-életmű velejét, olyanokat, mint a Long Tall Sally vagy a Good Golly Miss Molly.

Little Richard egy csapásra sztárrá vált, miként fogalmazott: „Ha Elvis a rock’n’roll királya, akkor én vagyok a királynője.” Homoszexualitását nem rejtegette, színpadi mozgása, sminkje, tupírozott hajkoronája, testhez simuló flitteres ruhája mind nőiséget árasztott.

Hirtelen támadt hazai sikerével nem törődve, még 1957-ben ausztráliai turnéra utazott. Egyik fellépése alatt semmisült meg a légkörben a Szputnyik–1. Az égi tűzgolyó sorsfordító hatást tett Richardra. Neki úgy tűnt, pár száz méterrel a stadion fölött lebegett az égi jelenés. Az első ijedelem után rájött, hogy él, nem történt katasztrófa, felállt a zongorától, s így szólt: „Megúsztam. Itt hagyom a show business-t, és visszatérek Istenhez.”

Vándorprédikátorként járta az Egyesült Államokat, miközben elvégezte az alaszkai huntsville-i, hetednapos adventista Oakwood Egyetemet. Három esztendeig gospelelőadóként igyekezett evangelizálni, mérsékelt sikerrel. Bár úgy tartotta: „Az Úr a balladaénekesek oldalán áll, a rock’n’roll a sátán zenéje”, a sikertelenség visszakényszerítette a rockiparba.

Az 1962-ben indult, kétéves angliai turnéján egy ideig a pályakezdő Jimi Hendrix volt a gitárosa. Hiába koncertezett egy esztendeig a Rolling Stonesszal is, régi USA-beli sikerét nem tudta megismételni. Habzsolta hát a drogokat meg a piát, amikor egy tiszta pillanatában felrémlettek előtte Jézus Krisztus szavai: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja?” (Mk 8,36) Újfent győzött a hit, lelkét Isten ismét kiragadta a gonosz karmai közül, Little Richard bibliakereskedőnek állt, s vallásos énekeket rögzített hangszalagra. Janus-arcúságát így foglalta össze 2009-ben: „Bár rock’n’roll-t éneklek, Isten még mindig szeret engem. Rock’n’roll-énekes vagyok, de még mindig keresztény.”

Három évre rá egy washingtoni fellépésén váratlanul abbahagyta az éneklést: „Alig kapok levegőt”, vallotta be, végül 2013-ban bejelentette nyugdíjba vonulását.