Értem én, hogy a rock a lázadás zenéje, no de nem lehet mindig és mindenki ellen lázadni. Meg az sem megy, hogy a mindenkori hatalom ellen, mert akkor állandóan forgatni kell a köpönyeget, amíg el nem rongyolódik. Értem azt is, mennyire rosszul érinti az 500 fős korlátozás a zenekarokat, előadókat. Velük ellentétben (tiszteletem a kivételeknek) megértem, miért engedik a sportrendezvényeket, s miért nem a koncerteket, lévén a lelátókon megfelelő távolságba lehet ültetni a szurkolókat, ellenben a koncertszínpad előtti placcon állókat nem. De lássuk, kik és miért elégedetlenkednek.
Az év legmeglepőbb folytatásában három férfi sem képes pótolni a korábbi főszereplőt, mégis jól mulattunk rajta
A Gladiátor rajongói nem valószínű, hogy szeretni fogják az elrugaszkodott ötletekkel teli második részt.